Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A fő árupiaci benchmark-index, az S&P GSCI már egészen sokat ledolgozott az áprilisi eséséből: március végétől április közepéig 8,4 százalékot esett, ám a mélypont óta eltelt két hétben 5 százalékkal pattant vissza.
Az index komponenseinek négyötödét az energiahordozók adják, a mezőgazdasági termények aránya tíz százalék körül van, és csak a maradékon osztoznak az ipari és a nemesfémek. A benchmark tehát főként az energiarészlegen belül is túlsúlyos kőolaj magára találása révén szerezhetett vissza sokat veszteségeiből. A WTI hordója a két héttel korábbi 85 dolláros szint után megközelítette a 95 dollárt, a Brent pedig a százdolláros szint érintése után 103 dollár fölé emelkedett. Az arany és az ezüst is ledolgozott valamit az esésből: előbbiből egy uncia 1322 dollárról 1480 dollárig, utóbbi pedig 21 dollárról 24-ig mászott vissza, igaz, az áprilisi esések előtti szintektől távol vannak még. Az ipari fémek és a legtöbb mezőgazdasági termék esetében viszont nem történt sok változás − utóbbiak azonban nagyban függenek a partikuláris kínálati hatásoktól. Látványosan egyedül a szójabab és a fagyasztott narancslé tudott emelkedni áprilisban, a többi termék inkább stagnált vagy esett.
Reuters
A befektetők egyelőre értetlenül és bizonytalanul állnak az események előtt − hiába esett nagyot a piac, mégsem érkeztek sokan megvenni az esést. Az EPFR Global szerint például az április 26-án véget érő hónapban nettó 9,02 milliárd dollárt vontak ki az árupiaci befektetési alapokból. Ennek egy része ugyan az áresés miatti pánikkal magyarázható, ám feltűnő, hogy a helyzet stabilizálódásával nem lépett be érdemi többletkereslet, nem rohanták le a vevők a piacot. A Reuters szerint a legtöbb befektető a mostani helyzetben számos ok miatt nem bízik egy nagyobb rallyban.
Az óvatosságot indokolja, hogy a piacok horizontján fundamentális szempontból továbbra is a lassú globális növekedés jelöli ki az emelkedés korlátait. Bár nem kifejezetten válságos a hangulat, a kínai növekedés visszaesését − párhuzamosan a nem túl meggyőző számokkal az Egyesült Államokból, valamint a továbbra is rohamosan zsugorodó európai gazdasággal − nehezen tudják kiváltani a kisebb feltörekvő országok. A leghalványabb képet az erősen Kína-függő réz mutatja, amely idén értékének közel ötödét vesztette el, de hasonlóan kilátástalan helyzetben van a túlkínálat sújtotta alumínium és vasérc, illetve az acél is. A kőolaj esetében szakértők szerint egy kínálatot érintő válság bármikor kimozdíthatja az árfolyamokat a WTI esetében a 90−95, a Brentnél pedig a 100−105 közötti sávból, máskülönben azonban ide ragadhatnak a kőolaj-benchmarkok.
Napi grafikonok
Az árupiaci termékek iránti befektetői érdeklődést korábban jelentős részben a válság óta megvalósított rendkívüli jegybanki politikák mellékhatásaival kapcsolatos várakozások indokolták. Sokan számítottak arra, hogy a példa nélküli monetáris lazaság valahogyan majd átszivárog a reálgazdaságba, ami miatt inflációs nyomásnak kellene jelentkeznie. Ebben az esetben pedig a korlátozottan termelhető fizikai termékek értékének nőnie kell majd − és ez a spekulatív kereslet miatt meg is történt. Érdekes módon ehelyett éppen csak a benzin- és élelmiszerárak voltak azok a tényezők, amelyek miatt a fejlett világban inflációs nyomást lehetett tapasztalni, miközben a hitelezés vagy a bérek irányából egyáltalán nem. Az áprilisi esést kommentáló megfigyelők szerint erre a problémára jöhettek rá egyszerre, \"testületileg\" a befektetők, és ez a felismerés továbbiakban is korlátozhatja az emelkedést.
Az árupiaci árfolyamok visszaesésének lehetne pozitív hatása is, hiszen a benzin- és élelmiszerárak csökkenésével a fogyasztóknak több elkölthető jövedelmük maradna, amiből jó esetben nagyobb hozzáadott értékű termékeket vásárolhatnának. Ha azonban visszatérne a fogyasztói kereslet, akkor − főként a jelenlegi, likviditásban bővelkedő időszakban − abban a pillanatban újjáéledne a spekulációs érdeklődés az árupiacok iránt, ami gyorsan véget vetne ennek az enyhén deflációs hatásnak. A globális növekedésnek kedvező inflációt csak a fejlett világbeli bérek emelkedésén keresztül lehetne elérni, ennek azonban semmi jele.
