Az elmúlt napok esésével a New York-i tőzsdén (NYSE) kialakult az a technikai formáció, amely már sok tőzsdei összeomlást megelőzött, az úgynevezett Hindenburg-ómen. A komplex technikai mutató nevét a világ legnagyobb léghajójáról kapta, amely miután teljesítette tizenhetedik transzatlanti útját, 1937-ben New York közelében felrobbant, s rövid idő alatt a lángok martaléka lett. A mutatót egy Jim Miekka nevű matematikus és technikai elemző fejlesztette tökélyre, s meglehetősen bonyolult feltételrendszere van. A New York Stock Exchange-en az adott napon az éves csúcsot és éves mélypontot ütő részvények aránya egyaránt nagyobb kell legyen a tőzsdén jegyzett összes papír 2,2 százalékánál. Lehetőleg a két szám közül a kisebb is legyen nagyobb, mint 68. Az adott napon a McClallen-oszcillátor nevű mutató (az aznap emelkedő és csökkenő részvények számából alkotott mutató, amely a piac állapotát mutatja) negatív tartományban kell tartózkodjon. A NYSE vezető indexének 10 hetes átlaga emelkedjen eközben. Az éves csúcsot ütő részvények száma nem lehet nagyobb, mint az éves mélypontot elérő papírok számának kétszerese.
Napi grafikonok
Ha megjelenik a fenti formáció, akkor − legalábbis kitalálója szerint − 77 százalékos a valószínűsége annak, hogy egy 5 százalékot meghaladó értékű árfolyamcsökkenés következik be a vezető részvényindexekben a következő 40 napban, s 24 százalékos a valószínűsége, hogy egy nagyobb piaci összeomlás van soron. Bár sokszor előfordult már, hogy a fent leírt együttállás megvalósult a piacon, s ezt nem követte összeomlás, azonban tanulmányok szerint az elmúlt harminc évben az összes nagyobb piaci krachot megelőzte a Hindenburg-ómen. A piac rövid távú gyengeségét mindenesetre jól jelzi a mutató, az eddigi esetek mindössze 8 százalékában nem következett megjelenése után egy 2−5 százaléknyi lejtmenet a piacon.
A Hindenburg-ómen egyik emlékezetes \"melléfogása\" 2010 augusztusában történt. A mutató többször is bejelzett augusztus végén, azonban a részvénypiac ekkor már elérte középtávú alját, s hatalmas emelkedés következett, amelyet Ben Bernanke Fed-elnök Jackson Hole-ban megtartott beszéde, majd a kvantitatív lazítás második körének beindítása táplált.
