Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A tegnapi kereskedésben már napon belül 2007-es, 1565 pontos zárócsúcsa felett járt az S&P−500-as index, míg az 1575 pontos, napon belül elért csúcsérték leküzdése még a mutató előtt áll. Annak a technikai szempontból ellenállási zónának nevezett szintnek, ahol jelenleg tartózkodik a mutató, többszörös jelentősége van, hiszen innen már kétszer is lefordult a vezető amerikai részvényindex. Először 2000 márciusában, majd 2007 októberében jelentett végső akadályt a szint a részvényárfolyamok emelkedésének. Ez azt is jelenti, hogy ha valaki az internetlufi csúcsán vásárolt az S&P−500-as index kosarának megfelelő arányban amerikai részvényeket, az 12 év alatt nem nyert egy centet sem portfólióján, igaz, nem is veszített rajta.
Napi grafikonok
Ha sikerülne meggyőzően átvinni a szintet, az jó néhány szakértő szerint azt jelenthetné, hogy további jelentős felértékelődés következhet az amerikai részvénypiacon. Arra, hogy egy szint hosszú időn keresztül képes gátat szabni, a vezető amerikai indexek több példát szolgáltattak az elmúlt száz évben. A 20-as években a 29-es összeomlást megelőző hatalmas emelkedés azzal kezdődött, hogy a Dow Jones Industrial 1925-ben áttörte 1919-ben beállított csúcsát, az index értéke az ezt követő négy év leforgása alatt háromszorosára emelkedett (majd a válság évei alatt három év alatt közel tizedére csökkent). Az S&P−500-as index a 80-as évek elején pedig egy 15 éves sávozó mozgásból való kitörés után indult el egészen 2000 tavaszáig tartó hegymenetére, amelynek során több mint tízszeresére nőtt a mutató értéke. Azonban sem a 20-as években tapasztalt felfutás, sem a 80-as évek elejét követő emelkedés nem egy nap dőlt el, s nem egy napi záróár határozta meg a piac sorsát. Most sem lesz ez másként.
