Európában az exportáló cégek lehetnek a jó befektetések

Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!

Egyelőre még az ezen a héten felpörgő amerikai gyorsjelentési szezonra figyelnek a piacok; egyes piaci vélemények szerint az utóbbi napok visszaesése azzal magyarázható, hogy félnek a befektetők attól, hogy az elmúlt időszak gyenge eredményei visszarántják a földre az elszállt árfolyamokat. Január második felében azonban már némi késéssel az európai vállalatok is elkészítik mérlegeiket a tavalyi utolsó negyedévről, először jellemzően a német, skandináv és holland cégek, majd lassan csatlakoznak hozzájuk a brit, a francia és a dél-európai nagyvállalatok is. Az eredményre és az árbevételre vonatkozó elvárások − talán a gyenge tavalyi harmadik negyed miatt is − meglehetősen alacsonyak, de nem indokolatlan egyfajta kijózanodástól tartani. A páneurópai Stoxx Europe 600 a november közepi lokális mélypont óta az utóbbi napok kisebb korrekciója ellenére több mint 9 százalékot emelkedett a kockázatvállalásnak kedvező politikai és gazdasági fejlemények miatt (a frankfurti DAX és a párizsi CAC−40 esetében ez több mint 11 százalékos erősödés volt), így \"lenne tere\" a csökkenésnek.

A másik oldalról azonban többen figyelmeztetnek, hogy az európai részvények súlyosan alulértékeltek. A UBS elemzése szerint például az idei év egészére várt nyereségük mindössze 11,3-szeresén forognak az európai részvények, ami mintegy 15 százalékkal marad el a hosszú távú átlaguktól. A Goldman Sachs szerint pedig a \"normális\", válságmentes időkben megszokott 3,5 százalék helyett jelenleg 8-9 százalékos kockázati prémium terheli az európai vállalatokat − ennek a felárnak a visszaesése akár 20 százalékos felértékelődési potenciált is jelenthet az európai részvények esetében. Ezenkívül egyes megfigyelők annak látják jelét, hogy a nagybefektetők már meg is kezdték a túl drágává vált kötvényportfólióik leépítését, és ezt a tőkét a kockázatosabb, de az osztalékemelések és részvény-visszavásárlások miatt egyre vonzóbb részvénypiacokon helyezik el.
Az európai részvények diszkontját viszont némileg igazolja, hogy az európai reálgazdaságtól − az adósságállományok továbbra is gőzerővel folyó leépítése, a nem szűnő megszorítások, valamint a gyenge munkaerőpiac és fogyasztás miatt − senki nem vár a stagnálásnál jobb teljesítményt az évre, és vannak, akik szerint az euróválság jelentette pánik java is kiárazódott már az árfolyamokból. A legnagyobb európai vállalatok azonban a legritkább esetben függenek kizárólag a hazai piactól, már csak azért sem, mert az európai adósságválság kezdete óta egyre tudatosabban koncentrálnak a regionális diverzifikációra. Ez ugyanúgy igaz a spanyol részvénypiac nehézsúlyú szereplőire az Inditextől a Banco Santanderig, mint az eleve az exportra orientálódott német autógyártókra (és még inkább a brit tőzsdén kereskedett nemzetközi nyersanyagtermelő vállalatokra). A belső fogyasztástól erősen függő részvények tovább szenvedhetnek − ilyen például a holland Unilever vagy a svéd H&M −, de esetükben sincs kizárva, hogy a nyomott várakozásokhoz képest kellemes meglepetést okoznak majd, ahogyan ez a tegnapi Metro gyorsjelentésből is kiolvasható volt. Nagy kérdés még a jelentési szezon előtt, hogy a saját piacaikat jól ismerő cégek milyen kilátásokat fogalmaznak majd meg az idei évre: a befektetők talán erre jobban fognak figyelni a most érkező jelentéseknél, mint magukra a beérkező számokra.