Akár sikertörténetnek is nevezhetjük a magyar állampapírpiac 2012-es szereplését. Nem azért, mert a hozamok számottevően csökkentek, hanem mert olyan körülmények között, amelyek mellett régebben többnyire a fordítottja történt. Ezen körülmények egyike a bizonytalan nemzetközi helyzet, ezen belül különösen az eurózóna válsága volt, a másik az EU−IMF-megállapodás körüli huzavona. Az év során nem egy alkalommal volt kisebb-nagyobb bizonytalanság a görög, a portugál, a spanyol, sőt még az olasz államadóssággal kapcsolatosan is − sokszor tűnt úgy, hogy ezen országok egyike-másika nem tudja visszafizetni, pontosabban megújítani adósságát. Élesben a probléma csak Görögország esetében jelentkezett, ez az ország tulajdonképpen csődbe jutott, amelyet egy felemás megoldással kezeltek (a kötvényadósság egy részének leírásával, amelyet azok is kénytelenek voltak elszenvedni, akik nem egyeztek bele). A többi \"perifériaország\" esetében idáig nem fajult ugyan a helyzet, de a csődkockázat Damoklesz kardjaként függött a fejük fölött. Az EU−IMF-megállapodás ügyében pedig szinte egész évben folyt a húzd meg-ereszd meg. Hol azt hallhattuk, hogy a megállapodás nagyon fontos számunkra, így mindenképp megkötjük, hol pedig azt, hogy anélkül is megállunk a lábunkon, így nem engedünk semmiféle zsarolásnak.
Napi grafikonok
A kedvezőtlen hírekre azonban főleg a forintárfolyam reagált, a magyar állampapírpiac kevésbé, ráadásul ha voltak is, a negatív tendenciák hamar megfordultak. Megszűnt az éveken át megfigyelt szoros korreláció a forintárfolyam és az állampapírhozamok alakulása között. A magyar állampapírpiac malmára hajtotta a vizet az is, hogy a valóban megbízható adósnak számító államokban a hozamszintek a nulla közelébe csökkentek, ami a befektetőket egyre inkább a kockázatosabb, de érzékelhető mértékű hozamot biztosító állampapírok felé fordította. Szerepet játszott a kedvezőtlen hatások ellensúlyozásában a jegybanki kamatpolitika. A MNB monetáris tanácsának új összetétele olyan helyzetet teremtett, amelyben a \"galambok\", azaz a kamatcsökkentés hívei tudták érvényre juttatni akaratukat. Így augusztustól az alapkamatot minden hónapban csökkentették (korábban hosszú ideig változatlan volt), amely így 7-ről 5,75 százalékra süllyedt. Bár a jegybanki kamat csak a rövid papírok piacára kell hogy érdemi hatást gyakoroljon, a kiszámíthatóan csökkenő kamat a hosszú papírok piacára is hatott. Ezeknek a papíroknak az alapkamattól való kisebb függősége azon látszik meg, hogy a hozamgörbe egy év után (amikorra már merészség lenne az aktuális trendet kivetíteni) felfelé veszi az irányt, míg a rövidebb végen − a kamatcsökkentési várakozások intenzív beárazódása miatt − lefelé tart.
Az év során bekövetkezett hozamcsökkenést számokban a két szélső futamidő hozamalakulásával illusztráljuk: három hónapra az év elején még 7,5 százalék volt a hozam, az év végén már csak 5,4. A tizenöt éves papír pedig 10 százalékról 6,2-re ereszkedett le. A lakossági befektetők 2012-ben ismét kivételezett helyzetbe kerültek az állampapírpiacon a prémium államkötvény kondícióinak javítása által. Egyszer már volt példa e kötvénytípusnál kiemelkedő kondíciókra: 2009-ben, az első sorozat kibocsátásakor a konstrukció kamata az inflációt hat százalékkal fejelte meg. Méltán volt népszerű, azonban a későbbi sorozatok kondíciói már nem voltak igazán vonzóak. A legendás sorozat 2012 januárjában járt le s nagyjából ekkor kezdődött a lakosságot állampapír-vásárlásra ösztönző kampány. Logikusnak tűnt tehát a lejáró papír tulajdonosait is újrabefektetésre ösztönözni, aminek kézenfekvő módja volt a konstrukció újbóli feljavítása. Így ismét magas kamatozású, az inflációt öt százalékkal megfejelő sorozatot bocsátottak ki, nagy sikerrel. Elfogyta után az újabb sorozatra már \"csak\" négy százalék kamatprémiumot hirdettek meg, de még ebből is elfogyott a rövidebb sorozat (a prémium államkötvényeket három- és ötéves lejárattal bocsátják ki). A hosszabb sorozat még kapható, de várhatóan nem sokáig. Vásárlói még kiemelkedő, 9,5 százalékos induló kamattal fektethetik be pénzüket...
