Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szomorúan tapasztalhatták az arany szerelmesei, hogy a javuló amerikai bizalmi index egy pillanat alatt a mélybe küldte a sárga fém árfolyamát, a kockázatkerülő magatartás háttérbe szorulása a biztos menedéknek tekintett arany piacáról számos befektetőt távozásra bírt. Az arany defenzív befektetési jellegén egyre többen gondolkodnak el, már nem egy esetben bebizonyosodott, hogy rendkívül rövid időn belül, akár napok alatt 10 százalékokat is tud ugrálni az árfolyam, ami egy betonbiztos termék esetében nem igazán nevezhető kívánatosnak. A volatilitáson az sem segít, hogy mind többen gondolkodnak fizikai arany vételén, a tényleges kereslet-kínálati szándék egyre kevésbé képes befolyásolni a spekulatív, rövid távú üzletek volumenének kitett árfolyamot. Az 1700 dolláros unciánkénti ár esetleg szolgálhat támaszul, és nincs hiány 2000 dollár feletti éves célárakban sem, azonban biztosak lehetünk abban, hogy hatalmas kilengésekben továbbra sem lesz hiány. Az esetleges fiscal cliff problémakörrel kapcsolatos bizonytalanság könnyen repítheti felfelé a nemesfémek árfolyamát.
A nagyobb aranykitermelők már évek óta érezhetik a befektetői nyomást az osztalék emelése tekintetében, a sokéves aranyárszárnyalást követően egyre konkrétabban fogalmazódik meg az igény egy biztos, lehetőség szerint növekvő és tervezhető cash flow-t jelentő osztalék kifizetésére. Ennek megfelelően az átlagos osztalékhozam másfél év alatt megduplázódott, jelenleg 1,5 százalék környékén van, ezzel párhuzamosan a cégek is költségérzékenyek lettek, a biztosabb és folyamatos kitermelési potenciállal bíró bányákra fokuszálnak.
Reuters
Régiós összehasonlításban szembeötlő a dél-afrikai társaságok vergődése, a bérmegállapodások hiánya és az állandó sztrájkveszély rányomja bélyegét a kitermelésben érdekelt cégek árfolyamára. Az utóbbi időben biztonsági okokból számos bánya bezárására kényszerültek, csökkent a kitermelés, így nem meglepő, hogy az általános tendenciával szemben korántsem tekinthetők vonzónak. Számottevően nőtt a kitermelés költsége, az átlagos érték 857 dollár környékére tehető unciánként, egyesek azonban csak 1200 dollár feletti költségszintek mellett képesek termelni. A rand árfolyamváltozása szintén befolyásolja a nyereséget, ennek megfelelően a legtöbb elemző úgy véli, az iparág komoly átalakuláson fog keresztülmenni az elkövetkezendőkben, számottevő árfolyamnyereségre kicsi az esély.
A szektor legnagyobb szereplői is megsínylették az elmúlt heteket, esetükben a befektetők az eddigi célok újrafogalmazását várják. A Barrick Gold, a Newmont Mining és a Kinross Gold számára egyértelmű, hogy csak hatékonyságnöveléssel és költségcsökkentéssel van esély megfelelni az elvárásoknak, így a legtöbb helyen a meglévő bányák, eszközök átértékelése, az alacsony profittal kecsegtető mezők bezárása, eladása és a CAPEX csökkentése van napirenden, szó sincs fejvesztett terjeszkedésről, beruházásról. A legfontosabb cél az osztalékszint emelése. Globális szereplőkről lévén szó, nem okoz gondot számukra a földrajzi vagy régiós kitettség, elkötelezettség. A fent említett cégek jellemzően 590−700 dolláros átlagos unciánkénti költségszinttel dolgoznak, és a jelenlegi árfolyamokhoz képest a hozzáértők zömmel 30-40 százalékkal magasabb fair értéket vélnek elérhetőnek. Az osztalékfizetési potenciál javulása könnyen ráirányíthatja a figyelmet ezekre a cégekre, nem lenne meglepő, ha idővel klasszikus osztalékpapírrá avanzsálnának.
Az immáron Londonban kereskedett orosz kitermelők egyelőre más stratégiát követnek, esetükben az újabb mezők feltárása, termelésbe állítása a fő vezérelv. Egyes szereplők, mint a Poljusgold terveiben a kitermelés megduplázása szerepel az elkövetkezendő négy év során és hasonló terveket dédelget a Polimetal is. A Szeversztal acélipari óriásból kivált Nordgold deklaráltan az egyik legnagyobb felvásárló, így kijelenthető, hogy az orosz piac koncentrációja még korántsem ért véget. Az orosz cégek eddig is jóval kisebb költségszintek mellett dolgoztak, azonban esetükben is megfigyelhető a költségkontroll mindenhatósága, a terjeszkedés mellett kiemelt szerepe van a hatékonyságnak. Az orosz piacnak kifejezetten jót tesz a transzparencia növelése, a nyugati standardok bevezetése. Árazásukat tekintve a teljes szektor meglehetősen vonzónak tűnik, kivétel nélkül erős vételre ajánlott, egyes esetekben a célárak a jelenlegi szintek dupláján vannak, és nem lehet kétségünk afelől, hogy a közeljövőben is lesz részünk izgalmas felvásárlásokban, piacszerzési akciókban, tulajdonosiszerkezet-változásokban.
