Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A privatizációs törvény szerint a horvát államnak az ország uniós csatlakozására − vagyis jövő év júniusig − 25 százalékra kell csökkentenie részesedését a horvát olajipari társaságban. Mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi 44 százalékos tulajdoni hányadából 19 százalékot a jövő nyárig el kell adnia a kormánynak. Kivéve, ha a törvényt módosítják, de ehhez valószínűleg az unió nem járulna hozzá. Mindez viszont azt jelentené, hogy a horvátok számára hátrányokkal is járna a Mol és a horvát kormány − az INA két legnagyobb részvényese − között létrejött részvényesi szerződés felmondása − mondta el egy háttérbeszélgetésen Kara Pál, a Mol jogi igazgatója. A részvényesi szerződés ugyanis olyan jogokat biztosít a horvát kormány számára, amelyeket egy 25 százalékos tulajdonos nem tudna érvényesíteni. Ilyen például, hogy mindkét fél megszavazza a másik jelöltjét a felügyelőbizottságba, illetve nem lenne az INA egyes tevékenységeinek megszüntetésével és változtatásával kapcsolatos beleszólási joga a horvát kormánynak. (A jelenlegi megállapodás ugyanis gyakorlatilag egy aranyrészvénnyel érne fel a 25 százalékos részesedés mellett is a horvátoknak, amit egyébként az unió nem engedélyezne.) Ráadásul a szerződés értelmében elővásárlási jog is megilleti a horvát kormányt a Mol birtokában lévő INA-részvényekre bizonyos esetekben, ami szintén érvényét vesztené a megállapodás megszűnésével. Ugyanakkor a Mol már két éve várja, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek a részvényesi megállapodásról, de ez mindmáig nem történt meg; a Mol azonban továbbra is nyitott erre − hangsúlyozta Kara.
A horvátoknak egyébként elsősorban azzal van gondjuk, hogy a Mol tölti be a fontos vezetői posztokat a cégnél. Kara ezzel kapcsolatban elmondta: 2008−2009-ben az INA olyan helyzetben volt, hogy arról kellett tanácskozni, mit fizessen ki: a béreket vagy a szállítói tartozásokat. A csőd szélén álló vállalatnál a horvát kormány megkeresésére a Mol-menedzsment közölte: természetesen tud segíteni, de csak akkor, ha az irányítás is a kezébe kerül. A cégnél ugyanis le kellett építeni az állami vállalatokra jellemző túlfoglalkoztatottságot, illetve felmondani azokat a szerződéseket, amelyek hátrányosak voltak az INA számára.
A volt horvát miniszterelnök elsőfokú ítéletével kapcsolatban a jogi igazgató elmondta: a jelenlegi tudásuk alapján nem terveznek nemzetközi lépéseket az ügyben, azonban nyitottak erre. Azt viszont mindenképp megvárják, hogy lesz-e fellebbezés az ügyben, vagyis hogy folytatódik-e a per. A Mol meglátása szerint erre minden esély megvan, ugyanis a bírósági ítélet gyakorlatilag csak a vád állításait fogadta el, és erre alapozta az ítéletét. Mindez azt jelenti, hogy csupán egyetlen tanú vallomása alapján keverték bele a Molt a korrupciós ügybe, anélkül hogy figyelembe vették volna az ezt cáfoló bizonyítékokat. Kara úgy tudja, hogy bár a magyar ügyészség teljes körű vizsgálatot folytatott az ügyben − az érintett számlamozgásokat is vizsgálva −, a horvátok indoklás nélkül figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy semmilyen gyanús utalás nem történt a Mol részéről, s legfőképp hogy a magyar ügyészség nem talált bűncselekményre utaló nyomot.
Ugyanakkor egy olyan tanú vallomására alapozták az ítéletet, aki ellen korábban számos eljárást folytatott az ügyészség, amelyekkel azóta leálltak, így fennáll a vádalku esélye is. Ráadásul a befolyásos üzletember vegyipari cége sok pénzzel tartozott és tartozik az INA-nak, aminek egy részét behajtás útján szerezte meg a horvát olajcég, tehát nem volt felhőtlen a viszonyuk. Mindez azt mutatja, hogy a Mol egy politikával is átszőtt perbe keveredett, amelyet ráadásul egyelőre csak kívülről szemlél a társaság.
Napi grafikonok
