Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A széles piacot reprezentáló árupiaci indexek ez évi mozgása azt is jelezheti, hogy a 2009−2011-es időszakra jellemző, a nyersanyagok többségére kiterjedő folyamatosan emelkedő árak korszaka valószínűleg véget ért. A jegybanki beavatkozások keltette likviditásbőség és egyéb specifikus tényezők pozitívan hathatnak ugyan a nyersanyagárakra az előttünk álló hónapokban, de érdemes inkább az egyedi sztorikat keresni − véli Hosszú Ferenc.
Az egyik legérdekesebb sztorit az idén a földgáz piaca szolgáltatta. Az Egyesült Államokban irányadó Henry Hub árfolyama áprilisban a palagáz-forradalom miatt megnövekedett kínálat és az elmúlt évtizedek egyik legmelegebb telének hatására 2 dollár alá csökkent. A többéves csökkenő trend azonban megszakadt és jelentős emelkedés következett, mert az alacsony árakat kihasználva egyre több széntüzelésű erőmű váltott át gáztüzelésű üzemmódba, ismét megnövelve a gáz iránti keresletet. Mára a kereslet-kínálati alkalmazkodás 3,7 dollárig, a múlt év végi szintekre emelte vissza a gáz árát, ahol azonban már több erőműnek megéri újból visszaállnia széntüzelésre. A készletszintek még mindig nagyon magasak, az ötéves átlag felettiek, ezért csak egy hideg tél indokolná a jelenlegi árszint fennmaradását.
Reuters
Az olaj árfolyama is nagyokat hullámzott. Az irányt alapvetően négy tényező − a geopolitikai kockázatok, a túlkínálat, a gyenge keresleti várakozások és a likviditásbőség − alakítja. Attól függően mozog az árfolyam, hogy egy adott periódusban melyik tényező gyakorol erősebb hatást. A napokban kiéleződött izraeli konfliktus és az egyesült államokbeli \"költségvetési szakadékkal\" kapcsolatos tárgyalásokon mutatott kompromisszumkészség rövid távon az árfelhajtó tényezőket erősíti. Hosszabb távra kitekintve azonban kevésbé lehetünk optimisták. Ugyan a közel-keleti konfliktusok felerősödése szinte bármikor képes lehet az olaj árfolyamában nagyobb kilengéseket okozni, azonban a legtöbb előrejelzés szerint az elkövetkező években nem lesz olajszűke a piacon, ezért a további áremelkedés néhány éves időtávon limitált lehet.
Jelen állás szerint az arany idén sem töri meg a több mint egy évtizede - 1920 óta leghosszabb ideje - tartó szárnyalását, és ismét emelkedéssel zárhatja az évet a kistestvér ezüsttel karöltve. A világ vezető jegybankjainak rendkívül laza monetáris politikája, a helyenként negatív reálkamatok és emelkedő inflációs várakozások egyik legnagyobb haszonélvezői a nemesfémek lehetnek. A pénzmennyiség bővítése leértékelési nyomás alá helyezi az egyes devizákat és csökkentheti a papíralapú pénzbe vetett hitet. Ezen felül a jegybankok is − elsősorban a fejlődő országokban - növelik aranytartalékaikat. Egyelőre nem látszik a folyamat megakadására utaló jel, azonban közép- és hosszabb távon a most monetáris lazítást véghezvivő jegybankok kivonulási stratégiáját érdemes lesz szorosan figyelemmel kísérni.
A mezőgazdasági terményárakat az idén is az időjárás változása mozgatta leginkább. Tavasszal még arról szóltak a hírek, hogy az Egyesült Államokban 1937 óta a legnagyobb vetésterületen ültetnek kukoricát a farmerek, ami önmagában árcsökkentő tényező lehetne, nyáron azonban fordult a kocka. Az évtizedek óta legsúlyosabb aszály ugyanis jelentősen csökkentette nemcsak a kukorica-, de a búza- és a szójatermés mennyiségét és minőségét is, amit a szintén rossz európai és közép-ázsiai termés sem tudott kompenzálni. Mindez a kora nyári hónapokban a 2010-eshez hasonló áremelkedést okozott. Azóta ismét csökkentek az árak, de − különösen a búza esetében − még mindig magas szinteken állnak.
