Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
− Vágjunk mindjárt a közepébe! Hogyan érzi, az E-Star számára valós fenyegetés a csőd lehetősége?
− Igen, ezt így érzem. A cég csődközeli helyzetben van, innen még bármerre billenhet a mérleg nyelve.
− Ön jelenleg az egyik nagyobb tulajdonosa a cégnek, és korábban vezérigazgatója is volt az E-Starnak, amelyből most, úgy tűnik, időben kiszállt...
− Teljesen azért nem szálltam ki, hiszen továbbra is van közvetlenül 7 ezer részvényem, illetve egy angol befektetési társaságon keresztül még nagyobb a tulajdoni hányadom. Ugyanakkor valóban a részvényeim többségét 5400 forinton eladtam 2010-ben. Amikor 10 000 forint fölé is ment utána az árfolyam, akkor kérdéses volt, hogy jól döntöttem-e. Ma viszont már egész elfogadhatónak tűnik az 5400 forintos részvényértéken történt kiszállás.
− Mi volt az oka annak, hogy gyakorlatilag kiszállt a társaságból?
− Amikor Gyergyószentmiklóson bevezettük a távhőszolgáltatást, ami 3 milliárd forintba került a cégnek, úgy éreztem, túl nagy fába vágjuk a fejszénket, nagyon veszélyes, ha egyetlen projekt bedőlése csődbe viheti a céget. Ezért döntöttem úgy, hogy amint lehetőségem van, kiszállok a társaságból.
− Ez azt jelenti, hogy önnek, mint vezérigazgatónak és Soós Csaba akkori elnöknek voltak nézetkülönbségei a cég jövőjét illetően, netán össze is vesztek?
− Nem vesztünk össze, teljes egyetértésben intéztük az elválást. Ugyanakkor természetesen voltak nézetkülönbségek. A kiszállásom is folyamatos volt, még egy jó darabig alelnökként maradtam a cégnél, de egy idő után úgy éreztem, hogy nem érdemes tovább maradnom.
− A mostani helyzetet akkor már előre látta?
− Akkor még nem lehetett azt előre látni, hogy ekkora baj lesz az önkormányzatokkal. Ugyanakkor a négy legproblémásabb önkormányzat közül Hódmezővásárhellyel már akkor is folyamatos elszámolási vitáink voltak, ami odáig vezetett, hogy inkasszójogot is szereztünk a helyhatóság számlái felett. Gyakorlatilag folyamatosan fizetési gondok voltak, annak ellenére, hogy a szolgáltatás kapcsán nem lehetett okuk panaszra.
− Akkor ez azt jelenti, hogy csődöt mondott az a modell, amit kitaláltak?
− Nem. A szolgáltatási modellt ráadásul nem is mi találtuk ki, az már sikeresen működik Amerikában 30 éve. Nem véletlen, hogy jelenleg tulajdonosként is olyan vállalkozásokban vagyok érdekelt, amelyek az ESCO modell mentén végeznek hőtechnikai, hőszolgáltatási fejlesztéseket és modernizálnak közvilágítási rendszereket önkormányzatok részére. A modell jó, csak nem szabad megfeledkezni az energetikai szektorra jellemző vonásokról, az energetikában ugyanis a beruházások nem 2-3, hanem legalább 8-10-15 évre szólnak. Lassabb a beruházások megtérülése.
− Mégis az önkormányzatoktól indult az E-Star kálváriája.
− Ha jól emlékszem, 58 önkormányzattal kötött szerződést, ebből 12-14 körül van azoknak a száma, amelyekkel a nemfizetési gondok miatt fel kellett mondani a szerződést. Igaz, ezek a magyarországi árbevételnek, ha jól emlékszem, nagyjából a felét adták, hiszen pont a nagyokról van szó. De alapvetően nem az önkormányzati ügyfélkör meglétével volt, van a baj. A hibát meglátásom szerint inkább ott követte el az E-Star, hogy nagyon gyorsan akart fejlődni, hogy kövesse a piac elvárásait. A robbanásszerű növekedést jól jellemzi, hogy míg 2010-ben 20 főt foglalkoztatott a társaság, addig 2011 végére már 450-re nőtt a munkavállalói létszám.
− Ön jobban informált egy átlag befektetőnél? Sokan szeretnék ugyanis tudni, milyen árbevétel várható, ha sikerül túl lenni ezeken a gondokon, vagyis a cég lehet-e még életképes.
− Az E-Starról nekem sincs több információm, mint más kisbefektetőknek. Erre egyébként a tőkepiaci szabályozás sem adna lehetőséget. Megítélésem szerint amennyiben lesz idő az árbevétellel és az eszközök értékével is nagyjából megegyező, 18-19 milliárdos hitelállomány visszafizetésére, akkor nem lehet gond a cég továbbélésével.
− Igen, csakhogy itt épp az idővel van baj. Az első kötvénysorozat ugyanis máris lejárt, és nincs mindenki kifizetve.
− Valóban, ez a legnagyobb gond jelenleg az E-Starnál. Amit szerintem − és ez kizárólag magánvélemény − csődvédelem keretében kellene megoldani. Ebben az esetben ugyanis a kötvényesek többségének a határozata mindenkire érvényes lenne, és a cég elkerülhetné a felszámolást. Most ugyanis biztosan vannak olyanok, akik próbálnak külön utakon megegyezést kieszközölni. Pedig a kötvényeseknek tisztábban kellett lenniük azzal, hogy az energetikai beruházások nem térülnek meg egy-két év alatt. A kötvények kibocsátásakor közöltük is, hogy ezek finanszírozása csak újabb kötvénykibocsátásból, illetve hitelből lehetséges. Márpedig hitelt most a cég nem nagyon kap, így marad a névérték töredékének a kifizetése vagy az átütemezés.
− Hírek szerint az ön cégének is tartozik az E-Star, sőt felszámolást is kezdeményezett ellene.
− Igen, a cégemmel − amely egyébként korábban az E-Star tulajdonában volt − szerződést bontottak, az elszámolásból azonban 18 millió forintot nem fizettek ki. Jól látszik azonban, hogy minden szállítói tartozásukra addig próbálnak haladékot nyerni, amíg lehet, és ez alól mi sem voltunk kivételek. Biztos vagyok abban azonban, hogy a felszámolási eljárásra nem lesz szükség, mert az utolsó pillanatban kifizetnek majd.
− A menedzsment mennyiben felelős a mostani helyzetért?
− Nehéz kérdés. Részben biztosan; egyrészt erőltették a túl gyors növekedést, másrészt nagyon hiányzik a transzparencia és a nyíltabb kommunikáció. Az ugyan érthető, hogy nem akarnak mindenről beszélni, de sokkal tisztább jövőképet kellene tárni a befektetők elé arról, hogy milyen elképzeléseik vannak, mit lehet várni a lengyel akvizíciótól, illetve milyen az árbevétel- és nyereségtermelő képesség. De nemcsak a cégvezetés hibája a mostani helyzet, sok múlik a törvényhozáson is.
− Ez utóbbit hogyan kell értelmezni?
− A kormányzatnak stabil jogi hátteret kellene teremtenie a beruházásokhoz. Jelenleg ugyanis túl nagy kockázata van az energetikai beruházásoknak, hiszen azt sem tudjuk, mi lesz jövőre, nemhogy tíz év múlva. A kormánynak legalább azt kellene garantálnia, hogy ha valaki egy adott jogi környezetben köt szerződést egy beruházásra, annak az már nem változhat a jövőben, rá végig ez lesz érvényes. Az E- Star szempontjából ugyanakkor kedvező lépés lehet, ha az önkormányzatok adósságát átvállalja a kormányzat, hiszen a megmaradt kicsik tiszta lappal indulhatnak.
− Összességében mit gondol, érdemes lehet még tartani, sőt esetleg venni az E-Star részvényeiből?
− Amennyiben sikeresen megoldják a jelenlegi gondokat, vagyis sikerül a kötvényesekkel megegyezni, akkor azt gondolom, igen. Persze nagy kérdés, hogy a kötvényekből befolyt 10 milliárd forint mekkora részét fordították termelő beruházásokra és azok mennyit hoznak a jövőben. Mindenesetre az biztos, hogy a korábbi árbevétellel nem lehet számolni, de Romániában és Lengyelországban is nyereséges tevékenységet folytat a cég, s amint azt már mondtam, a magyarországi üzletmenet is az lehet a megtisztulás után. Mindenesetre a piac bizalmát jó lenne visszaszerezni, ez ugyanis elúszott. A jelenlegi 500 forintos értéknél mindenképpen többet, 2000−2500 forintot is megérhet a részvény. Ez lenne a reális árfolyam.
