Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Rendkívül gyenge évet tudhatnak maguk mögött a nagyobb európai áramszolgáltatók, többségük a piaci átlagot meghaladó módon esett, annak ellenére, hogy a szektor kifejezetten jó osztalékfizetési potenciállal rendelkezik, és részben ennek köszönhetően a biztonságosabb befektetések közé tartozik. Még ennél is szomorúbb tény, hogy a jelenlegi nyomott ár mellett sem tartoznak a kedvencek közé, a legjobbak esetében is csupán a piaci átlagnak megfelelő emelkedést lehet valószínűsíteni, továbbá működési környezetük átalakulása is komoly rizikófaktorként értelmezhető. Az eltérő stratégiák miatt a cégek közvetlen összevetése némileg problémás: egyesek felhagynak a nukleáris energia hasznosításával, mások fokozzák jelenlétüket a megújuló energia területén, így a megtérüléseket illetően számottevő eltérések lehetnek. Ennek ellenére továbbra is találhatunk izgalmas befektetői sztorikat.
A francia EdF részvényeseinek idegeit komolyan borzolja az érvényesíthető ár rendelet útján történő szabályozása, e szerint maximum 2 százalékos emelheti az árat, ami jelentősen csökkentheti a profitabilitást. A bejelentés napján 2-3 százalékos eséssel reagáltak az érintettek, és borulni látszanak az éves tervek. Az utóbbi jelentések alátámasztották a menedzsment ez évi profitvárakozásait, sőt már-már bizakodásra adtak okot; az árplafon bevezetése elsősorban a gázárakon keresztül jelenthet gondot. A cég az energiatermelés szinte teljes vertikumában jelen van, a későbbiekben is jelentős szerepe marad a nukleáris energiának, azonban a termelés biztonságával összefüggő beruházások profitra gyakorolt hatása még erősen kérdőjeles. A részvény az elmúlt egy évben értékének 40 százalékát elvesztette, jelenleg 16,86 euró, amely 1,02-es P/BV-nek, 8,3-as P/E-nek és 5 alatti EV/EBITDA-nak felel meg, 6,8 százalékos osztalékhozam mellett. Számottevő nyereségnövekedésre a piac a jövő évben sem számít, sőt félő, hogy egyesek most érzik elérkezettnek az időt az árszabályozás negatív hatásának beárazására, így a 20 euró feletti szint ismételt elérése is bizonytalannak tűnik.
A spanyol Endesa hasonló utat járt be, jelentése semmi meglepőt nem tartalmazott, teljesen beleillett a korábban megfogalmazott 5 éves stratégiai tervbe, az árfolyam megtartásához azonban ez is kevésnek bizonyult. A 13 eurós ár csak minimális mértékben haladja meg az éves minimumot, ezen a szinten viszont messze piaci átlagot alulmúló értékeltségi szintekről beszélhetünk, mindössze 0,69-es P/BV és 3-at alig meghaladó EV/EBITDA mellett. A hozzáértők szerint mintegy 40 százalékos drágulásra van esély éves távlatban, emellett biztató jel, hogy komolyan megnőtt a vételi ajánlások aránya az utóbbi időben.
Az olasz ENEL az Endesa 92 százalékos tulajdonosaként számottevő pozícióval rendelkezik a spanyol piacon, legfrissebb menedzsmentvárakozásai inkább konzervatívnak tekinthetők. Részben ennek köszönhető, hogy a piac azonnal lejjebb árazta a részvényt és a 2−2,5 eurós szintről azóta sem tudott érdemben elmozdulni. Az aktuális 2,44 euró csupán 58 százalékos könyvértéknek és 6,7-es P/E-nek felel meg, emellett várhatóan 26 cent osztalékkal lehet kalkulálni, ennek ellenére kevesen ajánlják vételre a papírt, a legtöbben kivárást javasolnak.
Az angol SSE merőben más utat járt be, az egyik legdrágább szereplővé vált annak köszönhetően, hogy a piaci trenddel ellentétben 6 hónapja folyamatosan emelkedik az árfolyama, az elmúlt napokban éves csúcsra drágult, elérte az 1427 pennyt. Ezen a szinten bőven meghaladta a legtöbb, elemzők által publikált célárat, a további emelkedése a fundamentumok alapján nehezen támasztható alá.
A korábbi osztalékfizető bajnok, a görög PPC az utóbbi időben sokat veszített vonzerejéből, a görög társadalmat a választások miatt fenyegető csődhelyzet arra sarkallta, hogy a közműszámlákat csak késve vagy egyáltalán ne egyenlítsék ki, így a cég cash-pozíciója látványosan romlott. A piaci konszenzus jelenleg 30 centes osztalékkal számol, így a 2,46 eurós árfolyam mintegy 12 százalékos osztalékhozamot jelent. A részvény a választásokat követően 100 százalékkal drágult, míg az elemzői célárak átlaga további 70 százalékos emelkedést jövendöl azon bátor befektetőknek, akik a görög helyzet ellenére nem átallnak a könyv szerinti érték 10 százalékán ilyen papírból vásárolni.
Az RWE látványos stratégiaváltása, miszerint felhagy a nukleáris tevékenységgel és a hagyományos, továbbá a megújuló szegmensre koncentrál, még nem győzte meg a hozzáértőket, nem biztos, hogy ez a megfelelő időpont a beszállásra, azonban a 6 százalék körüli osztalékhozam továbbra is vonzónak tekinthető.
A hazai piac két reprezentánsa, az Elmű és az Émász egyértelműen az osztalékhozamra (10 és 11 százalék) árazódik, azonban a korlátozott likviditás és a szabályozói környezet alakulása miatt jelenleg nem biztos hogy a legjobb választás.
