Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
− Milyen befektetőknek szánják a Supra alapot?
− Azoknak a befektetőknek hoztuk létre a Suprát 2008 májusában, akik az egyes eszközök piaci mozgásától függetlenül szeretnének a pénzpiaci alapoknál magasabb hozamot elérni, természetesen bizonyos kockázatok felvállalása mellett. Ez egy olyan műfaj, ahol nincs garancia: az ügyfelek az adott alapot kezelő portfóliómenedzser személyében való bizalom alapján fektetnek be. Ezt a bizalmat megerősítheti a visszatekintő track record: az ügyfél joggal bízhat benne, hogy ha a portfóliómenedzser a múltban bizonyított, akkor a jövőben is képes lesz magas és tartós hozamok elérésére. Rövid távon nem biztosítható a kiegyensúlyozott emelkedés − a kockázatvállalás éppen azt jelenti, hogy rövid távon lehetnek gyengébb periódusok is −, a cél azonban az, hogy hosszú, három-öt éves távon már jelentős legyen a hozam. Éppen ezért hosszú távú befektetőket keresünk, és azt ajánljuk a mi befektetőinknek is, hogy diverzifikáljanak, ne csak egyféle alapból vásároljanak, hanem nézzenek körül a piacon, és olyan portfóliót alakítsanak ki, amivel kiegyensúlyozzák kockázataikat. Az OTP Alapkezelőnél számos ilyen alapot kínálunk, és ezek között több olyan is van, amely tartósan tíz százalék feletti hozamot kínált az elmúlt négy évben.
− Miben különül el a Supra a többi OTP-alaptól?
− Mindegyik alap egy portfóliómenedzserhez tartozik, ezért a legnagyobb különbség a befektetéseket kigondoló, végrehajtó menedzser személyisége, az ötletei és a kockázatvállalási hajlama. Más nem nyúl bele az alapba, és a portfóliómenedzser nem is különül el a kereskedőtől vagy az elemzőtől. A Supra mérete az elmúlt napokban lépte át a tízmilliárd forintos határt, ami szép növekedést jelent az utóbbi időszakra nézve, és Magyarországon ezzel benne van első öt legnagyobb abszolút hozamú befektetési alapban. Ugyanakkor nagyobb távlatból nézve ez 30-40 millió eurós tőkét jelent, ami nyugat-európai összehasonlításban nem egy igazán jelentős méret. Eközben az alap track recordja elég jó, az összes hazai alap közül a legjobb hozamot érte el az utóbbi négy évben; most már a 300 százalékos árfolyamot közelítjük, ami évesítve 30 százalék közeli hozamot jelent. Ennek fényében kicsit csalódás, hogy nem sikerült több tőkét begyűjteni. Ezt azzal magyarázzuk, hogy a befektetőknek az extra hozam egyre kevésbé éri meg az alap nagyobb ingadozásával járó többletkockázat miatt. Tavaly ősztől kezdve ezért arra törekedünk, hogy az alap szórását mérsékeljük, és azóta is tartjuk ezt a célértéket: korábban húsz százalék körül mozgott a szórás, azóta azonban ezt tíz százalékra mérsékeltük. Ez egyelőre sikeresnek tűnik, a befektetők bizalma érezhetően megjött és az értékesítésünk is felpörgött az utóbbi hónapokban. Különösen jó eredménynek tartom, hogy egyre több OTP Bankon kívüli forgalmazónál, privátbanki szolgáltatónál elérhető a Supra.
− Hogyan befolyásolja a válság a hazai befektetők kockázatvállalását?
− A hazai befektetők nagyon óvatosak lettek. A válság előtt még az óriási hozamokkal kecsegtető, egzotikus befektetéseket keresték az ázsiai ingatlanalapoktól kezdve a dél-amerikai részvényekig − és ezeken sokan hatalmasakat buktak. Mára inkább az a hozzáállás került előtérbe, hogy a befektetők örülnek, ha meg tudják őrizni a vagyont és legalább visszakapják a pénzüket. Ilyen környezetben reméljük, hogy kifizetődő lesz, ha mérsékeljük az ingadozást − még akkor is, ha ennek az lesz az ára, hogy a korábban elért hozamokat nem tudjuk feltétlenül reprodukálni. Egyelőre egyébként ez még nem ment a hozamunk rovására: a Sharpe-arányunk (a cash-hozam feletti többlethozam osztva a volatilitással) nagyon jó volt az elmúlt kilenc hónapban is. Az alap árfolyamát a nyílt végű befektetési alapok gyakorlatához hasonlóan naponta közzétesszük, és pozíciónkról tájékoztatjuk ügyfeleinket, a privátbankárokat és havi hírlevelet is írunk.
− Milyen eszközosztályokat preferál a Supra alapban?
− Az alap létrehozásakor a minta a globál makro hedge fundok stílusa volt − ez ugyanis megenged gyakorlatilag bármit. Tehát bármelyik régió bármely eszközosztályában vagy termékében long és short pozíciók felvételét is lehetővé teszi. Elsősorban fundamentális szempontok alapján választunk pozíciókat, és néhány hetes, hónapos trendeket megpróbálunk meglovagolni, a rövid távú, napon belüli folyamatokat pedig próbáljuk kiszűrni. Persze nem tagadhatom le a saját előéletemet: én 15 éve a hazai kötvénypiacon tevékenykedem, és az OTP Optima és Maxima alapok kezelésében, valamint a nyugdíjpénztárak kötvényportfóliójának menedzselésében is szerepet vállalok, alapvetően tehát a kötvénypiacokhoz húzok. A Supra fő fókusza a kötvénypiacok mellett a devizapiacokon van, de vállalunk árupiaci és részvénypiaci pozíciókat is.
− Milyen szempontok alapján építik fel a pozíciókat, és mivel védekeznek a piacokon az utóbbi időben kialakult bináris logika, a \"risk on, risk off\" ingadozással szemben?
− Amikor egy termékben fantáziát látunk, akkor elsőként megvizsgáljuk, mekkora szórása van és mennyivel járulna hozzá az alap egészének ingadozásához. Ha nagy a termék szórása, akkor természetesen kisebb pozíciót vállalunk benne. Fontos tényező még, hogy az adott termék árfolyama hogyan korrelál az alapban lévő többi eszközével − ha jellemzően együtt mozognak, akkor inkább kisebb pozíciókat vállalunk, hogy kevésbé növeljük az alap kockázatát. Az utóbbi időben a válság miatt valóban eluralkodott a piacon egy \"risk on, risk off\" mentalitás, ami miatt megnőtt a korreláció is az egyes eszközosztályok között − ezt a pozícióméretek csökkentésével, illetve védekező termékek vásárlásával lehet ellensúlyozni. Fontos itt megjegyezni, hogy az alap aktívan kezelt, tehát viszonylag gyakran váltogatjuk a pozíciókat, akár héten belül is − az utóbbi hónapokban gyakran megesett, hogy a risk on pozíciókat cash-pozícióban tartottuk (például long régiós devizakötvény-pozíciókat), amelyeknek a kockázatát likvid risk-off típusú pozíciókkal ellensúlyoztuk (például long usdhuf devizapiaci proxy-hedge pozíciókkal), amikor ennek szükségét láttuk. A devizás kötvények piaca ugyanis meglehetősen illikvid, ezért magas kereskedési költsége lenne, ha napról napra eladnánk és visszavásárolnánk őket − ezért inkább ellentétes mozgású termékekkel ellensúlyozunk. Tipikus \"risk off\" fedezeti pozíció például az ausztrál dollár shortolása az amerikai dollárral szemben, vagy egy euró−dollár shortpozíció is. Többször ültünk a már említett dollár−forint longban is, ami szintén kiválóan ellensúlyozta a kockázatokat. Próbáljuk úgy belőni ezeket a pozíciókat, hogy a portfólióban tartott cash-termékek árcsökkenése esetén is pozitív maradjon a hozam.
− A hazai kötvénypiacon jelenleg miben látnak fantáziát?
− A célunk általában az, hogy olyan eszközöket találjunk, amelyek vagy alulárazottak − akkor long irányba nyitunk −, vagy túlértékeltek, és akkor shortolunk. Éppen ez a Supra származtatott alap jellegének előnye: mindkét irányba ki tudjuk használni a piacot. Például 2009 elejétől 2010 nyaráig hosszú kötvénypozícióban ültünk, és ezalatt 13 százalékos szintről 6,5 százalékra estek a hosszú hozamok a hazai állampapírok piacán. Tavaly ősszel viszont a hozamok emelkedésére játszottunk, és akkor − a végtörlesztési terv bejelentésével − gyors, egyszázalékos hozamemelkedést használtunk ki. Jelenleg a magyar devizakötvényekben látok nagyobb értéket. Úgy látom, hogy a kormány elsősorban a devizaadósság mérséklésében érdekelt, és a múlt év végi 50 százalékról a korábbi időszakra jellemző 30 százalékra csökkentenék a devizaadósságok arányát; az IMF-től remélt készenléti hitelkeretet is részben erre szánná a kormányzat. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a lejáró IMF-hiteleket majd a saját, jegybanknál elhelyezett tartalékaiból fizeti vissza az állam, és ha ez kimerül, egy új, együttműködőbb jegybankelnökkel a devizatartalék terhére építhetik le a devizaadósságot. Az adósság többi részét továbbra is forintból finanszírozza majd a kormány, és így egy alacsonyabb devizatartalék-arány mellett alacsonyabb bruttó adósság jöhet létre. Ez a törekvés azonban csak akkor racionális, ha a kormány nem preferálja a forint erősödését. Vélhetően tehát a kormány a jelenlegi gyenge szinteken kívánja látni a forintot, ami rövid távon erősítheti is a versenyképességet és növekedést. A jövőben tehát akár kamatcsökkentésekkel is megelőzheti a kormány a forint erősödését, viszont a finanszírozási teher ott lesz a hozamgörbe hosszú végén. Tehát meredek hozamgörbét várok. A devizakötvények viszont jelenleg sok esetben euróban magasabb hozammal forognak, mint a magyar devizában denominált társaik − ezért ezeknek a papíroknak a tartása mellett vagyok.
− A hazai vállalati kötvények mennyire attraktívak?
− A szabályozói beavatkozások, például az adórendszer menetrendszerű, ám váratlan átalakításai meglehetősen kiszámíthatatlanná teszik a magyar részvénypiacot, tehát általában elég nagyok a kockázatok. Ezzel együtt több magyar vállalati kötvényben van fantázia, tartunk is ilyeneket a portfólióban − például OTP-kötvényeket, Mol- és Richter-részvényre váltható kötvényeket is tartunk a portfólióban.
− Vannak, akik szerint egyes dél-európai államkötvények is abszurd módon magas hozammal forognak, ezért lassan érdemes lehet a belépést megfontolni.
− Óvatos vagyok, hiszen nagyon komoly problémák vannak az eurózóna perifériáján. Bár én kétlem, hogy Olaszország valóban akkora bajban lenne, mint ahogyan azt a kötvénypiaci hozamok mutatják, de azért a kötvényvásárlással még várnék, lehetnek még kedvezőbb beszállási pontok. Valószínűnek tartom, hogy 2008-ban egy elveszett évtized indult az eurózóna déli részén, a növekedés rendkívül mérsékelt lesz − én azonban úgy látom, hogy szigorú költségvetési lépésekkel Görögországon kívül a többi perifériaország képes lehet arra, hogy úrrá legyen a válságon.
