Leginkább a görög választások tartják izgalomban továbbra is a piacokat, hiszen ennek eredményeként előállhat olyan helyzet, hogy Görögország távozik az eurózónából. A kérdés persze elég bonyolult, mert erre vonatkozó szabályrendszer híján az is feltételezhető, hogy az eurózónából nem lehet kilépni, legalábbis az unióban benn maradva nem. A gazdasági szükségszerűség viszont − mint azt a görög kötvények példája mutatta − adott esetben törvényszerűen felülírja az elveket. Gyakorlati oldalról nézve tehát két kérdés van. Az egyik adja magát: megtörténik-e a távozás? A másik, ami talán még izgalmasabb: ha igen, hogyan? Felvetődik továbbá, hogy ha megtörténik a precedens, immár a többi ország számára is adottá válik a korábban elképzelhetetlen lehetőség.
A spanyol államadósság Moody\'s általi leminősítése megerősítette, amit már mindenki tudott: komoly gondok lehetnek az államadósság újrafinanszírozása körül. A lépés az áttételesen érintett piacokat (így a forintét) különösebben nem rázta meg, a spanyol kötvénypiacot annál inkább. Valószínűleg több meghatározó intézményi befektető saját belső szabályzata hitelminősítői besorolások szerint határozza meg, miből milyen mennyiséget tarthat portfóliójában. Így aztán törvényszerű volt a spanyol hozamemelkedés − a tízéves papírok hét százalék környékén forogtak. Olaszországban is − amely a spanyolok után a következő válsággóc lehet − hat százalék fölött jár már az érték, s a kötvényaukciókon valamennyi futamidőnél jelentős emelkedést regisztráltak. Olaszország ugyan papíron még nem veszélyeztetett, azonban sokan amiatt aggódnak, hogy ha mégis azzá válna, a helyzet az olasz gazdaság nagy mérete miatt már nem kezelhető olyan uniós eszközökkel, mint amilyeneket a kisebb országoknál megszokhattunk.
Miközben a piaci szereplők aggódva figyelik a hat százalékot meghaladó olasz és a hetet is túlszárnyaló spanyol hozamokat, megnyugvással fogadták a 8,5 százalék körüli magyar értékeket. Nálunk viszont ez az érték nem egy aggasztó emelkedés eredménye, hanem a dolgok mostanság természetes rendje, azaz a hozamok eddig is errefelé jártak, ráadásul a magyar kötvények hozamszintje forintban, nem pedig euróban ennyi. A görög, spanyol és olasz bizonytalanságok mellett valóban komoly eredmény, hogy jelentős kereslet és normális hozamszint mellett keltek el a kötvények a csütörtöki aukciókon. A sikerként való értékelésre alapot ad, hogy a háromból két sorozatnál mennyiségi emelésre került sor, s ez az emelés nem volt erőltetett, mint két hete, azaz most nem járt a hozamok emelkedésével, illetve az átlag és a maximum közti olló kinyílásával. Most \"normális\", azaz két-három bázispont távolságra volt egymástól az átlag és a maximum. (A maximum a hároméves sorozatnál 8,4 százalék, az ötévesnél 8,5, míg a tízévesnél 8,52 százalék volt.) A kiegyensúlyozott helyzet másik ismérve, hogy délután, a nem kompetitív értékesítés során − melyben csak a két emelt mennyiségű sorozat, azaz a három- és a tízéves volt érintett − is jelentős tétel került értékesítésre. Mindez nemcsak a nemzetközi helyzet miatt komoly eredmény, hanem azért is, mert az IMF-tárgyalásokkal kapcsolatban − a biztató előjelek ellenére − még mindig csak tervek és találgatások vannak.
