Nem csak a Széll Kálmán terv (SZKT) 2.0-ban e-útdíj címszó alatt szereplő 150 milliárd forint beszedését tervezi az állam a magyarországi gyorsforgalmi és főutak használóitól, hanem összesen több mint 200 milliárd forintot − erősítette meg a Napi Gazdaság számításait a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM). Az SZKT 2.0-ban többletbevételként tettek utalást a használatarányos díjakból várt 150 milliárdos tételre, vagyis az az eddigi, 40-50 milliárdos matricás útdíjbevételen felül értendő. Az is világossá vált a szaktárca tájékoztatása alapján, hogy a 150 milliárd az üzemeltetési díjjal csökkentett összeget jelenti. Az NFM pedig korábban azt közölte, hogy az üzemeltetés mintegy 10 százalékot vihet el, így a 150 milliárd \"bruttója\" 166,7 milliárd forint.
Lapunk minisztériumi forrásból úgy értesült, hogy eredetileg mindössze 25 milliárd forint többletbevételt kalkuláltak az e-útdíj bevezetéséből. Ebből lett a költségvetés bevételéhsége miatt − forrásunk szerint kevéssé megalapozott − bruttó 166,7 milliárdos terv. Az NFM tájékoztatása szerint gyorsforgalmi utakon a legnagyobb kategóriájú, négy- vagy több tengelyes járművekre a becslések szerint 70-80 forint lehet a kilométerenkénti tarifa, a pontosabb számítások még készülnek. A főutakon és kisebb tengelyszámú járműveken a költségekhez igazodva, az arányosság elvének megfelelően ennél (akár jelentősen) alacsonyabb díjakra lehet számítani. Az NFM és a nemzetgazdasági tárca jelenleg is dolgozik a díjpolitika véglegesítésén, a forgalmi és díjbevételi számítások aktualizálásán; az alkalmazott díjszintek az Európai Unió érintett intézményeivel való egyeztetést követően alakulnak ki.
Karmos Gábor, a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületének (MKFE) főtitkára a várható díjtételek kapcsán jelezte: számításaik szerint az Eurovignette-irányelv alapján kilométerenként 75 forint lehetne a plafon. Ha viszont rögtön a maximális értékkel vezetik be az útdíjat, akkor hogyan teljesül az a kormányzati szándék, hogy a tarifát évente kétszer reálértéken is emelni kell? − tette fel a kérdést a főtitkár. Aláhúzta: jelenleg a kamionok 220−250 forint önköltséggel futnak kilométerenként, ezt több mint 20 százalékkal megterhelni már irreális. Egy, az országon átrobogó − rossz esetben Magyarországon nem is tankoló − teherjármű egynapos e-matricája jelenleg 3375 forintba kerül (kilométerenként 7-8 forint). Ehhez képest a legnagyobb szerelvényekre várható 75 forintos kilométerenkénti tarifa azt jelenti, hogy az országot átszelő Hegyeshalom−Ártánd útvonal használata nagyjából tízszeres, 34 ezer forintos díjkötelezettséget jelent.
Amint arról korábban beszámoltunk, három-négy hete megszakadtak a kompenzációról folyó egyeztetések, és addig nem is tudják folytatni a tárgyalásokat, amíg a kabinet nem dönt a díjpolitika részleteiről. A hazai fuvarozók azt szeretnék elérni, hogy a tőlük beszedett többletdíjak mintegy felét forgassák vissza a szektor versenyképességének javítására.
A kompenzáció mikéntjét firtató kérdésünk kapcsán az NFM arról számolt be, hogy a két szaktárca a kormányhatározat szerint június végéig készíti elő az e-útdíj bevezetésével egyidejűleg hatályba léptetendő, a közúti fuvarozók növekvő terheinek indokolt kompenzációját célzó intézkedések koncepcióit. A javaslatokat pedig megvitatják majd a fuvarozói érdekképviseletekkel is. A díjpolitika egyik lényeges pillére, hogy pontosan mely útszakaszok válnak díjkötelessé. Egyelőre csak az a szándék ismert, hogy a gyorsforgalmi és a főutak használóinak kell majd fizetniük. Az MKFE főtitkára ennek kapcsán aláhúzta: a fuvarozók számára nagyon nem mindegy, hogy a gyorsforgalmi úthálózaton az autópálya-felhajtókon, a csomóponti ágakon és pihenőhelyi utakon, illetve a főúthálózaton a településeket elkerülő szakaszokon fizetni kell-e majd.
