Minden jel arra mutat, lejárt a csábítóan magas hozamok ideje. Bár az IMF-tárgyalások tényszerűen még csak a közelebbről meg nem határozott jövőben kezdődnek, a pozitív végkifejlet iránti várakozás igen stabilan befészkelte magát a befektetők fejébe. Miután a hosszabb lejáratú államkötvények hozamszintje április 25-én pillanatok alatt csaknem egy százalékpontot zuhant, az ilyen hirtelen változások alkalmával megszokott forgatókönyvtől eltérően gyakorlatilag semmiféle korrekció nem következett be azóta sem, igaz, csökkenési trend sem alakult ki. A piac tehát egy egyszeri, igen erőteljes lökést követően szokatlanul stabil: se előre, se hátra, a hozamok egy helyben topognak. Mindez azonban korántsem jelent érdektelenséget vagy pangást − hiszen intenzív kereslet mutatkozik a papírok iránt. A nagy ugrást követően a napi hozamelmozdulások vegyes irányúak és pár bázispont mértékűek csupán. Az értékek persze megnyugtatóak, hiszen az összes lejáratnál nyolc százalék alatti hozamszintet találunk. Miként az is biztató jel, hogy az új hozamszintek mellett is egyértelműen sikeresek az aukciók.
Olyannyira, hogy csütörtökön a három értékesített kötvény közül kettőnél, a három-, illetve a tízévesnél a mennyiség ötvenszázalékos megemelésére került sor. Az, hogy az ötéves kötvények ezúttal kevésbé voltak népszerűek, talán annak tudható be, hogy a befektetők különböző szemléletüknél fogva esetleg vagy kifejezetten a rövidebb, vagy pedig a hosszabb futamidőre fokuszálhattak, így a se hús, se hal közepes futamidő partvonalra szorult. Az ötéves papírt is elvitték persze, a 7,82 százalékos hozam teljesen rendben van (a rövidebb sorozat ennél 12 ponttal alacsonyabb, míg a hosszabb 16 ponttal magasabb hozamot produkált), sőt társaihoz hasonlóan a délutáni nem kompetitív értékesítés keretében is szépen fogyott belőle. A csekélyebb érdeklődés apróbb jele, hogy az ötéves papírnál a maximumhozam három ponttal haladta meg az átlagot, míg a másik két sorozatnál csupán eggyel.
A hozamszintek jelenleg annyira stabilnak tűnnek, hogy nehéz megjósolni, merre mozdulhatnak el. A dolog könnyebbik végét megfogva talán a rövid papírokról lehet határozottabb véleményt alkotni, hiszen ezek piaci helyzetére nagymértékben hat a jegybanki kamat alakulása. Bár kamatdöntő ülés csak három hét múlva lesz és addig még igen sok minden történhet, a jelenlegi piaci helyzet elég erőteljes nyomást jelenthet a kamatcsökkentés irányába. Annak ellenére, hogy egyelőre ilyen várakozások beárazódásának nyomát sem találni. A kamat ugyanis jelenleg hét százalék, s már nincsenek ezt egy százalékkal meghaladó hozamok sem. Ahhoz, hogy hosszabb futamidőkhöz magasabb hozamok tartoznak, már jó ideje hozzászokhattunk, e téren változásra nemigen lehet számítani. Így a jelenlegi kamatszint önmagában is a további hozamcsökkenés gátja lehet és nemcsak a rövid, de a hosszú futamidőkre nézve is. Márpedig minél alacsonyabb a hozamszint, annál olcsóbban finanszírozható az államadósság, az egyéb előnyökről nem is beszélve. Igen fontos, hogy a forint árfolyama sem jelent akadályt, hiszen a 284 forint körüli eurókurzus igen jónak mondható ahhoz képest, hogy nem is olyan rég a költségvetés áttervezésével már a 299 forintos árfolyam létjogosultsága is kénytelen-kelletlen elfogadásra került költségvetési szempontból. Nem kell tehát óvni a forintot egy esetleges kamatvágás leértékelődést okozó esetleges hatásától, amely leértékelődés bekövetkezése egyébként jelen pillanatban talán már a hangulat okán is igen kérdéses. Jószerivel tehát minden érv a kamatcsökkentés mellett szól. Most legalábbis. A kamatdöntésig hátralévő hosszú idő pedig kifejezetten jól jön, hiszen ha addig fennmarad a mostani hangulati és piaci helyzet, akkor megalapozottan mondhatjuk, hogy a pozitív változás tartósnak bizonyult.
