Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Standard & Poor\'s hitelminősítő tegnap a korábbi szelektív nem törlesztői (selective default, SD) szintről a hosszú távú görög szuverén besorolást CCC-re, míg a rövid futamidejű államadósság osztályzatát − szintén SD-ről − C-re javította, stabil kilátás mellett, vagyis a következő hónapokban nem tervez változtatást. Hasonlóan döntött még március közepén a Fitch Ratings is, amely, látva a görög kötvénycsereprogramba siető magánbefektetőket, a nem törlesztő RD szintről B mínuszra emelte a hellén osztályzatot. Mivel a Moody\'s besorolási skálájának legalsó, C fokán ragadt korábban a minősítés, így valamennyi hitelminősítő esetében ismételten van jelzőrendszer, amely a görög kockázatokat követi. Ez pedig fontos üzenet a piacoknak, hiszen így Athén visszakapaszkodott az adósságosztályzati skálára, még ha annak a legalsó fokára is, ami elengedhetetlen feltétele a piaci finanszírozás újbóli beindításának.
Messze még a piaci finanszírozás
Ma még nem látszik, hogy magánbefektetők önszántukból mikor vesznek ismét görög államadósságot − valószínűleg ehhez még sok időnek kell eltelnie, ám az bizonyos, hogy a mindenkori görög kormány hosszú távú célja a piaci finanszírozás ismételt beindítása lesz. A cél elérése viszont nem tűnik könnyűnek, bár az európai partnerek megszavazták a második segélycsomag keretében Görögországnak összeállított 130 milliárd eurós hitelprogramot, amelyből eddig 35 milliárdot át is utaltak. Továbbá sikerült megegyezni a görög magánhitelezők 86 százalékával − amelyek a 360 milliárd eurós adósságállományból 152 milliárd fölött diszponáltak −, hogy mindenféle külső felszólítás nélkül vegyenek részt az adósságcserében. Ennek ellenére nem nevezhető önkéntesnek a részvételük, hiszen egyértelmű veszteségkalkuláció miatt kényszerültek bele, hogy rendezett úton simítsák el a görög fizetésképtelenséget, ne pedig egyoldalú felfüggesztéssel kelljen szembesülniük. Ráadásul mivel a kormány megegyezett a befektetők többségével, hogy hatályba helyezik az együtt cselekvési klauzulát, amely a kötvénycserében részt vevők arányát 96 százalékra növelte, a teljes aukció névértékét pedig 177,25 milliárd euróra, így végül a hitelezők a névérték 53,5 százalékát − összesen mintegy 100 milliárd eurónyi adósságot − leírtak a görög kötvények után.
A piaci szereplők − beleértve a hitelminősítőket − üdvözölték, hogy a CAC klauzula életbe léptetése nem okozott súlyos zavarokat a görög cds-piacon, hanem sikerült egyensúlyi megoldást találni, a fedezeti terméket kibocsátó bankok az adósság névértékére 78,5 százalékos fedezetet vállaltak az új görög kötvények iránt, de csak 2,5 milliárd eurót fizettek ki, köszönhetően a magas önkéntes részvételi aránynak.
Mindezt a görög tűzoltás keretében sikerült tető alá hoznia az érintett szereplőknek, akik köre az első 110 milliárd eurós, 2010-ben megszavazott segélycsomag óta jelentősen bővült, ráadásul magánszereplőkkel. Ilyen értelemben azt lehet mondani, hogy az első intézkedéscsomag nem hozta a tőle várt reményeket, igaz, 2010-ben még valamennyi szereplő − magánhitelezők, európai partnerek − számára úgy tűnhetett, hogy a görög adósságpálya némi támogatással, de fenntartható. Így az európai stratégia az időnyerésre ment, mondván, ha enyhülnek a piaci feszültségek, a görögök képesek lehetnek ledolgozni adósságukat.
Újabb mentő csomagokra lehet szükség
Ez azonban tévedés volt. A 2014-ig futó második hitelcsomag keretében a hitelezők beismerték, hogy Görögország belátható időn belül képtelen lesz magát finanszírozni, és bár sikerült létrehozni egy átmeneti mechanizmust, amellyel az \"egyedi eset\" − ahogy azt Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter nevezte − kezelhető maradt, ám az ma közel sem látszik, hogy a görögök mikor és mitől tudnának maguktól visszatérni a piacra. Fennáll tehát a veszélye annak, hogy a tetemes finanszírozási igény megújítását továbbra is kizárólag a hitelezők bevonásával, tárgyalásos úton lehet rendezni. Mindez előrevetíti, hogy újabb görög mentő csomag(ok)ra lehet szükség. Nem pusztán mezei logikáról van szó, pár hete a Financial Times szellőztetett meg egy bizalmas, a nemzetközi szervezetek szakértői közt köröztetett dokumentumot, amely számol egy harmadik csomag lehetőségével, ha nem sikerül a görögöknek teljesíteniük az áht-vállalásaikat.
Két fő − egy hosszú és egy rövid távú − keretszámot céloz meg a nemzetközi hitelezők által is támogatott görög vállalás: 2020-ra a GDP-arányos államadósságot 120,5 százalékra kell ledolgozni a mostani 165 százalékra becsült szintről. Ehhez pedig stabil áht-ra van szükség, ezért már a jövő évtől az elsődleges egyenlegnek aktívumot kell mutatnia.
Nehéz lesz a büdzsé rendbetétele
Hogy ez mennyire lehetséges a továbbra sem tompuló európai adósságválság idején, erősen kérdéses. Mindenesetre ilyen radikális és folyamatos adósságleépítést, amely a GDP mintegy 10 százalékának megfelelő összeggel csökkenti évente az adósságállományt, miközben a görög gazdaság idén is várhatóan 5 százalékot meghaladó mértékben esik vissza, szinte lehetetlen fenntartani. A görög gazdaság öt éve van recesszióban, a munkanélküliség az idén elérheti a 20 százalékot, és továbbra sem látszik, hogy a folyamatos költségvetési kiigazítások mellett mikor fordul meg a trend. A görög GDP 13 százaléka tűnt el 2008 óta − és borús előrejelzések szerint ez csupán a kezdet, mivel az adósságrendezés összességében a nemzeti össztermék harmadát is elviheti.
Ilyen körülmények között lehetetlen rendbe tenni a görög áht-t. Athén egyetlen esélye, hogy a második hitelcsomag fejében az európai partnerek technikai segítséget ajánlottak fel, amit fel lehetne használni egy általános reform véghezviteléhez. Kevés szó esik róla, de a görög költségvetés legfőbb gondja nem a túlzott kiadási teher, hanem a bevételi oldal gyengesége és a magas jövedelmek Cipruson keresztüli könnyű kimenekítése. Ennek rendezése kulcskérdés lehet az új kormány számára.
