A múlt héten ismét borúsabbá vált a befektetői hangulat, hiszen a görög csőd után elkezdtek félni a többi gyenge lábon álló ország és az eurózóna esetleges szétesése miatt. Az euró válságából egyelőre a dollár profitál, hiszen az Egyesült Államok most éppen nem küzd azért, hogy devizája gyengüljön, a befektetők pedig nem nagyon találnak más menedéket. Hiába jelentek azonban meg az euróeladók, forintba és magyar állampapírokba nem akarnak kedvezőbb szinten menekülni, hiszen a forint még az eurónál is kockázatosabb eszközként van számon tartva. Így a nemzetközi klíma borongósabbá válásából nemhogy profitálni nem tud, de határozottan megszenvedi azt Magyarország − nem utolsósorban azért, mert még mindig bizonytalan az EU−IMF-megállapodás kérdése.
A magyar állampapír-piaci folyamatokban mindez leginkább a bizonytalanságban és a rossz hangulat idején bekövetkező hozamemelkedésekben ölt testet. A bizonytalanságra jó példa a csütörtöki kötvényaukciókon tapasztalt mennyiségváltoztatás: különös módon a felajánlott három kötvénysorozatból egynél emelte, egynél csökkentette, egynél pedig változatlanul hagyta az eredetileg tervezett kibocsátási mennyiséget az ÁKK, nyilvánvalóan a beérkezett ajánlatok gondos elemzése után. Teljes tehát a káosz, még a futamidők eltérő volta sem utal logikára a piac viselkedésében. Nem mondhatjuk ugyanis, hogy akár a hosszabb, akár a rövidebb papírok a keresettebbek, hiszen a legrövidebbnél mutatkozott szükségesnek a csökkentés, az ötévesnél a növelés és a tízévesnél tapasztalhattuk a változatlanságot maga után vonó kiegyensúlyozottságot.
Az öt- és tízéves papírból a csütörtök délutáni nem kompetitív értékesítésben is vásároltak a befektetők, a háromévesből − az aukciós mennyiség csökkentésével szinkronban − nem is ajánlott fel a kibocsátó. Ami a hozamokat illeti, jól látszik a pesszimizmus: elég a tízéves papír 9 százalék fölötti hozamára gondolni. Ez különösen elgondolkodtató annak fényében, hogy a spanyol államkötvényeknél ugyanebben a futamidőben 5,8 százalékos hozamszint okozott riadalmat. Mondhatjuk persze, hogy az egyik alma, a másik meg körte, hiszen ott euróról, itt meg forintról van szó, csakhogy miközben folyamatosan az euróval kapcsolatos kételyekről hallunk, korántsem egyértelmű, hogy az euróban való denomináció törvényszerűen alacsonyabb hozamszinttel jár. Igaz, a feltörekvő devizák kockázatossága is axiómaként vésődött be a befektetők agyába.
