Kérdés ugyan, hogy átmenetileg vagy tartósan, mindenesetre a piaci folyamatok azt mutatják, rendben működik az állampapírpiac, s ez a jelenlegi vérzivataros időkben komoly eredmény. Ami a nemzetközi helyzetet illeti, természetesen ott tovább borzolják a kedélyeket az euró jövőjével kapcsolatos kérdőjelek, s az eurózónában több helyen aggasztóan magasak az állampapírhozamok. Ami hazánk megítélését illeti, átmenetileg bizonytalanságot keltett a hír, hogy első körben úgy látszott, a britekkel együtt kategorikusan elutasítjuk a fiskális integráció szorosabbá tételét irányzó tervet. A magyar álláspont finomodása után (a cseh és svéd véleményhez csatlakozva a parlamenti egyeztetéshez kötve a döntést) a kisebb bizonytalanságnak is nyoma veszett. Emiatt talán azért nem \"marasztalták el\" Magyarországot végül a befektetők, mert bár világos, hogy az euró megmentésének ésszerű, s talán kizárólagos módja az unió gazdasági integrációjának fokozása, az eurót nem használó tagországok döntésénél a dolog hátrányai (szuverenitás korlátozása) nagyobb súllyal eshetnek a latba. Nem véletlen, hogy a nagy tervvel kapcsolatban túlzott lelkesedést nem mutató országok egyike sem tartozik az eurózónába.
Érdekes módon ezúttal kedvezően fogadta a piac a devizahitelesek megsegítésére tervezett újabb magyar mentőcsomag hírét is. Ez azért is meglepő, mert az első csomag (végtörlesztés) hírére a forint esni kezdett, az állampapírhozamok pedig emelkedni. Úgy tűnik, időközben megbarátkoztak a befektetők ezzel a sajátos hazai megoldással, de lehet, pusztán azt díjazták, hogy immáron nem diktátumszerűen, hanem a bankok bevonásával születnek ez ügyben a döntések.
Az állampapírhozamok alakulása szempontjából kiemelt jelentőséggel bírnak a jegybanki alapkamat alakulásával kapcsolatos várakozások is, amelyek egyik általános jellemzője, hogy bármilyen kamatváltoztatásban (különösen ha az hosszú, változatlan kamatszintű időszakot követ, mint a múlt heti emelés) a piaci szereplők hajlamosak egy sorozat kezdetét vélelmezni. Nem biztos ugyanis, hogy egy kisebb kamatkiigazítás − mint a novemberi − rögtön eléri a kívánt hatást, szükség lehet akár többszöri ismétlésre. Ez most a kamatemelés irányába tolja a várakozásokat. A másik, ezzel ellentétes eredményre vezető gondolatmenet a legutóbbi kamatemelés okára fokuszál. Ez pedig − leegyszerűsítve − az aggasztó forintárfolyam volt. Most viszont korántsem olyan vészes a helyzet, mint egy hónapja, sőt, talán megkockáztathatjuk, hogy éppen javuló tendenciát mutat. Erre figyelemmel tehát ezúttal nem feltétlenül érdemes kamatot emelni. S bár ez utóbbi érv talán mélyebb fundamentális alapokon nyugszik, a többség mégis a trendextrapoláció híve, hiszen egyértelműen kamatemelési várakozásokat áraz a piac.
Ezt mutatja, hogy a három hónapos diszkontkincstárjegy aukciós átlaghozama 7,03 százalék, azaz durván fél százalékponttal a jegybanki alapkamatot meghaladó érték lett. A kereslet nagyságára nem lehet panasz és egy kivétellel igaz volt ez a csütörtöki kötvényaukciókra is. Nem jelentett gondot sem a hároméves (8,31 százalékos átlaghozam melletti), sem az ötéves kötvény (8,72 százalék) értékesítése. Utóbbinál fölöttébb nagy piaci kiegyensúlyozottságot jelez a maximális hozam egyezősége az átlaggal, ráadásul egy komoly mennyiségemelés mellett. Gond volt viszont a jelenleg a leghosszabb lejáratúnak számító 2028/A kötvénnyel, ahol a benyújtott ajánlatok volumene nem fedte le a tervezett kibocsátási mennyiséget, így az utóbbit jelentősen csökkentette a kibocsátó. (Igaz, ezt bőven kompenzálta az ötéves sorozatnál végrehajtott emelés.) Az így 8,93 százalékos átlaggal elkelt kötvények esete jól mutatja, hogy a piac a normális helyzet ellenére meglehetősen bizalmatlan az ennyire hosszú lejáratú papírral szemben.
