Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bebizonyosodni látszik az, amit a komoly piaci szereplők évek óta próbálnak a vezető európai és amerikai politikusoknak elmagyarázni. A New York-i Fed legfrissebb tanulmánya szerint ugyanis semmilyen kedvező piaci hatása nincs a short-eladások korlátozásának a részvénypiacon, az nem tudja meggátolni egy-egy részvény áresését, viszont számos veszélyes mellékhatással járhat. A tanulmány készítői a 2008-as összeomlás kapcsán az USA-ban és világszerte bevezetett short-tilalom, illetve a 2011 augusztusában Európa-szerte meghirdetett hasonló lépések hatásait vizsgálták.
A vizsgálat eredményei szerint a short-tilalom időszakában egy halvány felülteljesítés megfigyelhető volt ugyan a short-tilalommal érintett papírok árfolyamában 2008 őszén, azonban ez a felülteljesítés az amerikai pénzügyi vállalkozásokat megsegítő TARP program elfogadása után jelentkezett. Ráadásul azon országokban, ahol a bankmentő programhoz hasonlót nem vezettek be, a short-tilalommal érintett részvényeknél nem volt tapasztalható a piaci átlagot meghaladó hozam, az érintett részvények ugyanúgy estek ebben az időszakban, mint azok, amelyeket szabad volt shortolni.
A 2008-as tilalomnak voltak fájó mellékhatásai is a piacon. Az érintett részvények esetében a vételi és eladási oldal különbsége, a bid-offer spread érezhetően kitágult. A jelenség átragadt az opciós piacra is, mivel az opciók kiírói nem tudták megfelelően fedezni pozícióikat, vagy ők maguk is megnövekedett spreadekkel találkoztak, így sok, addig aktív szereplő távol maradt a piactól. A Fed szerint a pozíciók nem megfelelő fedezhetősége súlyos sebeket ejtett az átváltható kötvények piacán is, itt a kritikus időszakokban a likviditás felszáradása volt az eredmény. A tanulmány szerint a megnövekedett tranzakciós költségek becsléseik alapján mintegy egymilliárd dolláros pluszköltséget jelentettek.
Az idén augusztusi nagy áresés időszakára vonatkozóan azt vetették össze, hogyan teljesítettek a relatíve nagyobb short-állománnyal rendelkező részvények a kevésbé shortolt társaikhoz képest. A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a jobban shortolt részvények, tehát azok, amelyek közkézhányadára nagyobb arányban voltak nyitott fedezetlen eladási pozíciók a piaci szereplők részéről, jobb relatív teljesítményt nyújtottak kevésbé shortolt társaiknál.
