Elképesztő osztalékhozamokat eredményezett a válság

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!

Szinte nem is telik el olyan nap mostanában, hogy valamelyik külföldi lap ne dicsérné a magas osztalékrátájú részvényeket, mint viszonylag válságálló, hosszú távon is várhatóan biztos kikötőt jelentő befektetéseket. Mindezt általában annak a fényében, hogy mind a tízéves amerikai, mind a tízéves német államkötvények hozama évi két százalék alatt, történelmi mélységek körül tartózkodik, így távolról sem képes lépést tartani az éves inflációval.

A CNBC néhány napja például arról írt, hogy öt olyan bank is van Amerikában, amelyek piaci kapitalizációja az egymilliárd dollárt, éves osztalékhozama (ami az utoljára kifizetett osztalék és az árfolyam hányadosa) pedig az öt százalékot meghaladja, ráadásul bizonyos stabilitási kritériumoknak is megfelel. A számítások szerint a Capital Federal Financial 9,3, a New York Community Banc 7,76, a Valley National 6,20, a First Niagara Financial 6,13, a Hudson City Banc 6,12 százalékos osztalékrátával rendelkezett szeptember 20-án. Azt persze nem szabad elfelejteni, hogy az USA-ban az utóbbi években százas nagyságrendben mentek tönkre bankok, és komolyabb vagy elhúzódó recesszió esetén sok más pénzintézet is bajba kerülhet.
A nagyobb német tőzsdei cégeknél is részben elképesztő osztalékhozamokat találunk, bár a mutató csak egy elvi érték, amely azt feltételezi, hogy a legutóbb kifizetett osztalék a jövőben nem változik. A valóság azonban az, hogy vagy az ajtókon kopogtató válság vagy az egyes cégekre jellemző speciális tényezők miatt a következő kifizetések értéke erősen kérdéses, részben ezt a bizonytalanságot fejezik ki az alacsony tőzsdei árak.

Az RWE és az E.On, a két német energiaipari óriás elvi osztalékhozama például a Dividendenchecker.de weboldal adatai szerint tegnap 12,4, illetve 9,0 százalék lett volna. E részvények persze amiatt szenvednek, hogy a japán katasztrófa nyomán a német atomerőműveket bezárják, ami hatalmas és nem is pontosan kalkulálható veszteségeket jelent a két társaságnak. A harmadik helyen a Deutsche Telekom áll, amely magas kifizetési rátája ellenére, komoly eladósodottsága és lassú piacvesztése miatt szintén nem feltétlenül a befektetők kedvence. Sok más cég után a német ipar olyan zászlóshajói, mint a Bayer vagy a BMW, már csak 2,5−3,5 százalék körüli osztalékhozammal dicsekedhetnek, bár − ha megmarad − még ez is jóval magasabb, mint az ottani hosszú távú állampapírhozam.
A magyarországi cégeknél stabil osztalékpolitika és kiszámítható gazdálkodási, szabályozási könyezet híján többnyire szintén felettébb bizonytalan, hogy mekkora osztalékot fognak kifizetni. Az illikvid Kulcssoftot, Forrást és az osztalékfizetéssel a piacot idén inkább kivételes jelleggel meglepő Nutexet aligha lehet válságálló, özvegyeknek és árváknak való befektetésnek tekinteni. Ha a Magyar Telekom és az Émász legalább tartani tudná a legutóbbi kifizetés szintjét, akkor viszont nem lennének rossz befektetések tíz százalék körüli osztalékhozammal, de a csötörtöki 0,2 százalékpontos megugrás után már a hosszú távú hazai államkötvények referenciahozama is eléri az évi nyolc százalékot, a hozamtöbblet ennek fényében már nem kimagasló. (Ha pedig a különadó EU-s elmeszelése miatt a Magyar Telekom vissza tudná állítani korábbi 70 forintos osztalékát, évi 14,1 százalék lenne az osztalékhozama.)

Az osztalékpapírok pártfogói és ellenzői rendszerint számos érvvel bizonygatják igazukat. A hívek gyakran emlegetik Warren Buffettet, aki előszeretettel vásárol magas osztalékkilátások mellett. Vagy olyan tanulmányokat, mint Robert D. Arnottét, aki egészen 1802-ig ment vissza az időben, és arra jutott, hogy 200 év alatt a részvények átlagosan évi 7,9 százalékot hoztak, amiből évi 5,0 százalékpontot az osztalékfizetések tettek ki, csak a többi volt az áfolyam-emelkedés. Vagy az Allianz Global Investors vizsgálódását, amely szerint 1972 januárjától 2011. június 30-ig az amerikai S&P−500 index éves emelkedése 7,38 százalék volt, ám ezen belül az osztalékot fizető részvények 8,92, az osztalékot nem fizető társaik viszont mindössze 1,83 százalékot fialtak átlagosan.

Az ellenzők legfőbb érve általában az, hogy ha egy cég osztalékként vagy saját részvények formájában pénzt áramoltat ki, akkor az lényegében azt jelenti, hogy nem tud a tőkéjével semmi értelmeset kezdeni. Egy ilyen cégbe pedig miért is kellene befektetni?