Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nagyjából 9 dollár körüli mértékben csökkentek az olajárak a múlt héten, az amerikai WTI 86,9, míg az északi-tengeri Brent 106,9 dolláros hordónkénti áron fejezte be a kereskedést. A magas olajárakat már huzamosabb ideje nem támasztották alá a fundamentumok, de az Egyesült Államokból érkező kedvezőtlen makrogazdasági hírek, a double dip esélyének növekedése, valamint az európai pénzügyi válság előszele ezúttal megtette hatását, a piacok pirosba váltottak.
Európában és az Egyesült Államokban bebizonyosodott, hogy a likviditásbőség nem váltja be a hozzá fűzött növekedési reményeket, viszont hosszabb távon fenntarthatatlan, így valóságos felpörgés nélkül köszönt be a szükséges megszorítások kora. Ez nem hagyja érintetlenül az egyébként gyorsan bővülő feltörekvő országokat sem, hiszen miközben az inflációs várakozások ellen küzdve maguk is szigorú monetáris pályán mozognak, nagymértékben kitettek e két nagy piac felvevőerejének, ami viszont értelemszerűen csökken. Ezt a folyamatot erősíti az is, hogy a fejlett országokban az élelmiszer- és energiaárak fenntarthatatlan terheket rónak a háztartások kiadásaira. A két tétel együttese nagyjából a családok költségvetésének 30−32 százalékáért felel, és mindkettőben egy év alatt 35−40 százalékos növekedés következett be, ami visszavetette a tartós fogyasztási cikkek keresletét is.
A korrekcióban azonban nem csökkent a Brent és a WTI közötti spread. A különbséget leggyakrabban az USA központi régiójának legjelentősebb olajelosztó állomásán felhalmozott magas készletszinttel szokták magyarázni, ám a cushingi készletek éppen a múlt héten jelentős mértékben csökkentek, ez tehát nem ad kielégítő magyarázatot a rekordszintű különbségre. Az USA olajpiaca részben leszakadt a világpiacról, amennyiben sokkal inkább a kanadai és a hazai kínálat áll itt szemben a belföldi finomítói igényekkel. A Brent piaca ezzel szemben sokkal inkább kiszolgáltatott a világpiaci trendeknek és ezen belül is elsősorban az arab országokban kirajzolódó politikai típusú kockázatoknak.
Várakozásaink szerint az olajárak a következő hetekben tovább esnek, és ezzel párhuzamosan csökken a spread a két altípus között. A WTI egyensúlyi árfolyama valahol 80 és 85 dollár között lehet, de a politikai kockázatok csökkenésével a Brent árfolyama is 90−95 dollár közé eshet, elsősorban abban az esetben, ha a líbiai felkelőknek sikerül némi olajat exportálniuk.
