Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Csaknem 119 dolláron zárta a múlt heti kereskedést az északi-tengeri Brent árfolyama és az amerikai WTI is 108 dollár fölé erősödött, miután az Egyesült Államokban hosszú idő óta először kedvező és nem várt adatok érkeztek a munkaerőpiacról. A statisztika szerint 8,9-ről 8,8 százalékra csökkent a munkanélküliség, ami önmagában nézve − lássuk be − nem túl jelentős változás. Csakhogy a piac már hónapok óta azt lesi, megfordul-e valahára az amerikai munkanélküliség növekvő trendje, mert sokan ezt tekintik irányadónak mind a hitelezés (és ezzel a kereslet), mind a Fed kamatpolitikája tekintetében.
Így aztán hiába jelentette be az amúgy nem prudenciájáról híres venezuelai kormány, hogy három év alatt képes kitermelését napi 3,1 millió hordóról 4,5−5 millió hordóra emelni, és hiába derült ki, hogy az arab országok − élükön Szaúd-Arábiával − ugyancsak növelik a felszínre hozatalt, a Brent ára elszállt, és minden bizonnyal megostromolja a 120 dolláros szintet. Arról, hogy ez vagy egy további olajárszárnyalás milyen változásokat eredményez a világgazdaságban, a lehető legkülönfélébb elemzések látnak napvilágot. Abban mindenki egyetért, hogy tartós fennmaradása esetén már ez az ár is visszafogja a gazdasági növekedést, de az korántsem egyértelmű, hogy ez milyen mértékben érinti a fejlett világot, a BRIC zónát és a feltörekvő piacokat.
Az biztosnak látszik, hogy Európa szempontjából a megoldás kulcsa Líbiában van. Az onnan származó rendkívül jó minőségű nyersolajra építő dél-európai feldolgozók számára továbbra is gondot okoz az ott eddig kieső napi 1,2 millió hordó pótlása. Ha a konfliktus nem oldódik meg heteken belül és/vagy jelentős károkat szenvednek a kitermelői vagy szállítói kapacitások az országban, akkor tartósan 115 dollár fölötti árra kell berendezkedni, amit bármilyen egyéb konfliktus még magasabb szintre lökhet.
Létezik azonban egy nem kevésbé valószínű forgatókönyv, az ugyanis, hogy a konfliktust a berendezések komolyabb sérülése nélkül záros határidőn belül sikerül lezárni. Ebben az esetben akár már a második félévben visszatérhet a Brent ára az év elején feltételezett 85−90 dolláros sávba, nem utolsósorban az addig felfuttatott kitermelői kapacitások, illetve a világgazdasági növekedést veszélyeztető egyéb tényezők, így például egy amerikai monetáris fordulat vagy egy újabb európai hitelválság miatt.
