Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha a világban valahol háború fenyeget vagy néhány országban - olyanban persze, ahol ez nem a mindennapi élethez tartozik - komolyabb belpolitikai feszültség (azaz polgárháborús helyzet) alakul ki, akkor szoktak a befektetők óvatossá válni. Ilyenkor kerülnek előtérbe a hagyományosan legbiztonságosabbnak tartott eszközök. Legalábbis a válság előtt így volt - most azonban ennek csaknem az ellenkezőjét láthattuk. Először Tunéziában, majd Egyiptomban komoly belpolitikai feszültségek keletkeztek, tüntetések, zavargások, emberek az utcán, azaz klasszikusan az a helyzet alakult ki, amikor hagyományosan megkondulnak a vészharangok a befektetőknél. S bár a gazdasági híradások összefüggésbe hozzák ezeket a dolgokat az árfolyamok alakulásával, immár mégsem mondhatjuk, hogy a rossz hírek hatására gyengült volna a kockázatvállalási kedv. Nem kezdett szárnyalni sem a svájci frank, sem az arany, legfeljebb a piacok kissé idegesebbek voltak a szokásosnál.
A kockázatvállalási hajlandóságot tehát manapság már nem ezek a tényezők mozgatják, hanem egyértelműen az adósságválság, az Európai Unió helyzetéről, s ezen belül is különösen az euróról alkotott jövőkép. Mi történik tehát, amikor egy mind Európától, mind Amerikától távol eső terület mint politikai válsággóc kerül a híradások középpontjába? Kiszorulnak az Európáról szóló hírek.
Ha pedig a televíziós csatornákon hosszú idő óta egyszer csak nem arról beszélnek, vajon melyik eurózónához tartozó ország dől be leghamarabb, igen könnyű ösztönösen úgy cselekedni, mintha mindez azért lenne így, mert az európai válság elmúlt, a problémák megoldódtak volna. Más kérdés, hogy higgadtan végiggondolva mindenki tudja: messze nem ez a helyzet.
Akár tehát a befektetők effajta jótékony önbecsapásának is betudható, hogy semmiféle olyan irányzatról nem beszélhetünk, hogy a szabad pénzek biztonságos menedéket keresnének, sőt. Jó példa erre a forint is: árfolyama alaposan megizmosodott a múlt héten. Olyannyira, hogy már nemcsak órákra, de huzamos időre a 270 forintos lélektani határ alá került az euró jegyzése. A kerek szám, úgy tűnik, felülről nyújt erős támaszt, hiszen a forinterősödés során ezt viszonylag könnyen sikerült áttörni, visszafelé azonban nem sikerült, itt az árfolyam rendre visszapattant, így csütörtökön - amikor inkább a kedvezőtlen tendenciák uralkodtak - a 269-270 forintos sávban, leginkább annak felső részében mozgott a kurzus.
A nemzetközi tényezőkön túl hazai okok is szerepet játszhattak a kedvező helyzet kialakulásában és fennmaradásában, Nevezetesen az, hogy igen nagy várakozásokkal tekint a piac a kormány közeljövőben várható reformintézkedéseire, s örömmel nyugtázta a miniszterelnök szavait arról, hogy az eladósodottságot tekinti a legnagyobb problémának. Jelenleg tehát a befektetők bíznak országunkban, amit piaci oldalról kellően mutat, hogy a forint a többi régiós devizához képest is szépen szerepelt.
Az optimista hangulat, az ország kedvező megítélése az állampapírpiacon is észrevehető. Még ha nem is első ránézésre, hiszen a hozamok átlagosan nem csökkentek túl feltűnő mértékben. Különösen nem csökkentek a rövid oldalon. Ebben szerepet játszhat, hogy mivel a monetáris tanácsba új tagok kerülnek, most a szokásosnál jóval nehezebb előre jelezni a várható kamatpolitikát, így egyfajta bizonytalanságot, ennélfogva óvatos magatartást vehetünk észre az állampapír-vásárlók körében. Az optimizmus jele most az, hogy a hosszú lejáratoknál volt tapasztalható hozamcsökkenés, azaz a hozamgörbe laposodott. A három hónapos diszkontkincstárjegy hozama viszont helyben jár, az aukciós átlag most 5,94 százalék lett. A tizenkét hónaposé azonban ennél csupán két ponttal magasabb, ami jelzi, hogy hosszabb távra jóval csekélyebbnek tűnnek a kockázatok a befektetők számára, mint korábban. Szintén a hosszú papírok iránti nyitottságot mutatja a kötvénycsere-aukciók sikere. A műfajánál fogva hagyományosan nem túl népszerű változó kamatozású kötvény aukciójának egyetlen pozitívuma a megfelelő volumenű kereslet volt, a kialakult 96,1 százalékos nettó átlagár kibocsátói szempontból nem túlzottan kedvező.
