- Kezdjük az utóbbi két év legdivatosabb kérdésével: V-, W-, esetleg U- vagy L-alakú...?
- Mára szinte mindeggyé vált, hogy melyik betű írja le a mostani válságot. Mindenki számára világos, hogy jóval tovább tart a kilábalás, mint akár csak tavasszal bárki is gondolta. Nem egy iparág vagy földrajzilag körülhatárolható országcsoport válságáról van szó, a kezdeti hitelválságból általános gazdasági válság, illetve napjainkra recesszió alakult ki, most pedig már látszik a következő állomás, az államadósság-válság, ami az utóbbi egy-két évtized túlfogyasztásából is fakad. Ez nem egy-egy gyengébb országot, hanem a legfejlettebb országok egész sorát érte el, és aligha lehet kilábalni belőle egy-két év alatt.
- Könnyebb megszámolni azokat az országokat, amelyek kimaradtak: Kína, India, Svájc, de részben az arab világ is ide sorolható.
- Igen, azok az országok, amelyek bankrendszere konzervatívabbnak volt tekinthető. Mindenesetre úgy látszik, a világ nagyobbik fele számára a leginkább L-betűvel leírható japán út nyílik meg. Japán a 80-as évek ingatlanbuborékának kipukkanása óta hosszú recesszióban vergődik, ebbe persze néhány bukkanó, vagyis hisztérikus tőzsdei le- és felmenet bőven belefér.
- Hisztériára mi is szolgáltattunk példát a világ befektetőinek májusban.
- Igen, néhány éve aligha lehetett volna elképzelni, hogy egy kis ország polgármesterének szavai (júniusban Kósa Lajos beszélt a Napi Gazdaság konferenciáján) okoztak méretes esést a New York-i parketten. De az ír vagy portugál belpolitika fejleményei is megrengethetik a világ tőzsdéit...
- A tőzsdei lufik utóbbi évekbeli fújásának sok a felelőse, de sokan az auditorcégeket is okolják.
- Egyes számviteli szabályok bevezetésekor a szakma talán nem volt elég hangos. A valós értékelések elterjedése egy idő után már nem az eredetileg szándékolt transzparencia-növelést hozta, éppen ellenkezőleg. Nem egy vállalat olyan nyereséget mutatott ki, amely majd csak a jövőben realizálódott - volna. Egyes pénzügyi instrumentumok árazásakor a szakma már olyan bonyolult algoritmusokat használ, hogy az elemzők és az auditorok is alig értik, miközben a szándék az, hogy a pénzügyi kimutatások egy az egyben minden pénzügyi kockázatot bemutassanak.
- Ez hát a valós értékelés csapdája?
- Nem egyszerű a múltbeli ügyletekre, a jövőbeli folyamatok jelenre gyakorolt hatására egy beszámolóban rávilágítani, ez sok esetben az üzletileg képzett olvasó, a potenciális befektető számára is értelmetlenül bonyolult. A pénzügyi kimutatások olyanok, mint a modern mobilkészülékek: tudnak fotózni, netezni, navigálni, de azért fotózáshoz jobb egy minőségi kamerát, internetezéshez meg egy jó laptopot használni...
- Célszerűbb lenne szétválasztani a kimutatás különböző funkcióit?
- A pénzügyi kimutatás száz évvel ezelőtt az egyedüli kommunikációs csatorna volt a társaság és a részvényesek között. Ezzel ideje lenne szakítani. Lehet, hogy több kimutatás hasznosabb lenne, ha azok különböző szintű bizonyosságot adnának a felhasználók számára. Kellene egy egyszerű, az alapvető üzleti folyamatokat bemutató, mindenki számára átlátható jelentés, amelyet kiegészítene egy, a valós értékelésen alapuló, a különböző instrumentumok és a mérlegen kívüli tételek kockázatát részletesen bemutató másik dokumentum. Hasznos lenne egy harmadik is, amelyben a menedzsment bemutatná a cégre ható jövőbeli folyamatokat, saját terveit, amit szintén alá lehetne vetni egy külső szakértő, auditor kontrolljának.
- Bár sok menedzser aligha örülne, ha a terveiket is az auditor kommentjével együtt ismerhetnék meg a befektetők.
- Igen, még mindig túl gyakran fordul elő, hogy ha a könyvvizsgáló korlátozó záradékkal látja el a mérleget, a tulajdonosok nem a menedzsmentet, hanem az auditort cserélik le... De ez is változóban van, ahogy az utóbbi évek recessziója nyomán a gazdaság egésze is át fog alakulni.
