Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Tíz éve annak, hogy pályafutása elvált a BÉT meghatározó nagy cégeitől és a hajdani menedzsert ma már sokkal inkább magánbefektetőként ismerik. Mi indította arra, hogy most az RFV sorait erősítse?
- A 2003-as év közepén hagytam ott az úgynevezett Big Businesst. A CA-IB igazgatósága után a Helikon megvételével már inkább tulajdonosként vettem részt az üzleti életben és a Heti Válasz megvétele miatt figyelt fel rám újra a sajtó, de a korábbi világot sosem hagytam el teljesen. A cég stratégiájának fókuszában a távhőpiacon való nemzetközi térnyerés áll. Mindig is hittem, hogy Magyarország csak úgy lehet sikeres, ha a magyar cégek kezdeményezően lépnek fel a régió országaiban. Ennek része az új piacok megértése mellett a felépülő szervezetek hatékonysága és a pénzügyi elszámoltathatóság, ami a finanszírozhatóság előfeltétele. Ráadásul az RFV-nél mindhárom olyan előfeltétel megvan, amit személyes üzleti döntéseimnél mértékadónak tartok.
- Milyen feltételekre gondol?
- Először is, egy befektetésről hozott döntés során elengedhetetlennek tartom, hogy az valamilyen, általam jónak vélt célt szolgáljon. Fontosak a jó társak, akikkel az ember az üzleten kívül is szívesen elidőz, és nem utolsósorban a megtérülés , hiszen biztosítanunk kell családunk és közösségünk megélhetését. Az üzleti vállalkozás munkát és jövedelmet biztosíthat, karitatív tevékenységet inkább a magánvagyona terhére folytasson az ember. Az RFV működésének alapja a hatékonyságnövelés és a költségmegtakarítás, amivel az első és utolsó cél is kielégül. A cég vezetőivel korábban más minőségben találkoztam, így adott a személyes bizalom is. Az energia megtakarítása szerintem az energiaipar legjobb, legzöldebb beruházása. Az RFV adott kibocsátási teljesítmény mellett 25-30 százalék energiát képes megtakarítani. Amennyiben minden területen lehetséges lenne ilyen megtakarítás, az jó időre meg is oldaná a világ energiagondjait. Örömmel töltött tehát el ez a felkérés.
- Meglehetősen nagy visszhangot keltve és vélhetően csalódottan hagyta el annak idején a Molt. Ez a szakítás ezek szerint nem vonatkozott az egész energiaszektorra.
- Egyáltalán nem. A Molt nyugodt lélekkel adtam át Hernádi Zsoltnak és az igazgatóságnak. Azóta is a Mol rendelkezésére állok, ha a szerintem sikeres stratégiáját veszély fenyegeti.
Tagja voltam a Falcon igazgatóságának is, amikor az Exxon és a Mol is beszállt a nem hagyományos gázkitermelésbe. Ugyanakkor alapító-elnöke vagyok a Constellation Energy Institute-nak, amely az energiabiztonság érdekében szükséges közép-európai együttműködés előmozdítását tűzte ki célul. Nemrégiben igazgatósági tagja lettem a Wildhorse Energy Ltd-nek, amely a közép-európai szénbányászatot egy Európában nem túl ismert technológiával, a hagyományos bányászati módszerekkel nem vagy túl költségesen kitermelhető szénkészletek szintetikus gázzá alakításával szeretné fellendíteni.
- A szénről mostanában nem sok szó esik, a híradások mindig az új gázvezetékek építéséről, az alternatív energiaforrásokról és azok buktatóiról szólnak. Milyen technológiáról van szó?
- Igen, a politika és így a sajtó számára is inkább ezek érdekesek, a szén nem divatos manapság. Ugyanakkor a föld alatt levő szén lassú oxidációjával a földgázhoz hasonló gázt lehet előállítani, amit aztán könnyedén a felszínre lehet hozni. A közép-európai szénvagyon reményeink szerint erre alkalmas lehet. A Wildhorse Energy - amelyet egyébként az ausztrál tőzsdén jegyzik - ezzel foglalkozik, én pedig a régiós terjeszkedésben segítem őket.
- A gáz, úgy látszik, továbbra is érdekli, pedig tíz évvel ezelőtt éppen a gázárakkal kapcsolatban Orbán Viktorral kialakult nézetkülönbsége vezetett a Mol elnöki posztjáról való lemondásához. Hogyan látja most az olajcég helyzetét?
- A Mol sikertörténet, büszke vagyok arra, hogy az elnökségem alatt hozzájárulhattam elindulásához. Az akkor 1,5 milliárd dolláros piaci értékű céget első lépésben 10 milliárdosnak képzeltem el, és ez mára meg is valósult. Igaz, ebben tetemes szerepet játszik az olajárak növekedése. A Mol a magyar szempontból kiváltképp bonyolult közép-kelet-európai viszonyok között szinte mindenhol ott van, megállta a helyét, és a Mol-menedzsment intellektuálisan jobbnak bizonyult bárkinél, aki más stratégiát szánt volna a cégnek.
- Akkor a Mol még 25 százalékban állami cég volt. Ön is pártolja a nagyobb állami szerepvállalást a Molban, amire Fellegi Tamás hétvégi nyilatkozata is utalt?
- Óriási lehet a csábítás. Egyrészt a Molba bevásárló cégek közel sem mentesek az állami befolyástól. Nem is lehet őket felvásárolni. Rengeteg, védekezésre szánt időt és energiát meg lehet takarítani ily módon. Miért ne lehetne ez megoldás nálunk is? Másrészt, az állami befolyás az országos jelentőségű cégekre amúgy is jellemző egész Európában, elég csak a francia, spanyol és olasz példákra gondolnunk. Ezek az EU minden törekvése ellenére is tények. A kérdés azonban mindig az, hogy mit akar a tulajdonos a jószágával. Amikor én Mol-elnök voltam, a 25 százalék állami tulajdon mellett tudtuk elfogadtatni és megvalósítani a stratégiát. A gázárszabályozás társadalomgazdasági probléma volt, amely soha nem is volt közgyűlési téma. Egyetértek azzal, hogy a kormány az energiabiztonságot létfontosságúnak tartja, és stabilnak szeretné látni a Mol tulajdonosi szerkezetét. Erre sok megoldás lehetséges, az a fontos, hogy az állam jó célokhoz találja meg a hatékony eszközt.
