- Húsz év távlatából mennyire váltotta be az akkori reményeket a BÉT fejlődése?
- Kezdetben, 25 éve, amikor még a tőzsde szót is kerülnünk kellett - helyette "értékpapír-információs és kereskedelmi centrumról" beszéltünk -, nem gondoltunk arra, ami most van, de húsz évvel ezelőtt, a nyitás eufóriájában még sokkal nagyobb fejlődést reméltünk. Egy-két évtized alatt több száz bevezetett részvényre számítottam, azt hittem, hogy az akkor meginduló privatizáció fő terepe a tőzsde lesz. De persze akkoriban nem csak a tőzsdével kapcsolatban voltak illúzióink...
- A BÉT legnagyobb hibájának róják fel, hogy nincs kellő számú vonzó részvénye.
- De ez nem a tőzsde hibája. A privatizáció módja politikai döntés volt, pedig már a 90-es évek elején jóval több céget, a söripartól a cukorgyárakig, az energetikai cégektől az építőiparig lehetett volna tőkepiaci módszerekkel eladni, talán nem ennyire gyorsan, de több részletben, drágábban. Akkor a lakosság is többet profitálhatott volna a folyamatból. Szerencsére akadt néhány jó példa, a Picktől a Danubiuson át a nagyokig, az OTP, a Richter és a Mol eladásáig. Ezek a cégek nagyságrenddel több bevételt hoztak az államnak, mint ha "egyben" adtunk volna túl rajtuk. Az viszont jó, hogy számos kisebb és közepes magáncég az utóbbi évtizedben azért eljutott a parkettre. Ezek közé tartozik reményeim szerint a CIG Pannónia Biztosító is, amelynek a részvényeit ősszel tervezzük bevezetni a BÉT-re. Magyarországon biztosító még nincs a nyilvános társaságok között, nekem ezért is szívügyem a cég tőzsdei megjelenése.
- Lesz-e még húsz év múlva hazai földön tőzsde, egyáltalán, a XXI. század viszonyai közepete van-e létjogosultsága a nemzeti kereteknek a tőkepiacon?
- Világszerte egységesülnek a kereskedési szabályok, a jegyzési követelmények, a piac a legkisebb forgalmi költség elve alapján szerveződik, úgyhogy nekem sincsenek illúzióim a tőkepiaci folyamatok irányát illetően. A legnagyobb, már ma is túlnyomórészben külföldi befektetők birtokolta magyar papírok néhány éven belül a globális - még csak nem is a regionális - tőzsdéken lesznek hozzáférhetőek. Ugyanakkor a nemzeti tőzsdékre szükség lesz később is, hiszen a kisebb, közepes méretű cégek számára a "nemzetközi léc" megugrása elsőre nehéz feladat, és sok vállalkozás a helyi ismertségét tudja átváltani tőkebevonási lehetőségre. Ezek számára - miként a CIG Pannónia számára is - a hazai terepen való megmérettetés létfontosságú marad. A tőzsdéken - mint André Kostolany, az örökifjú tőzsdeguru, a BÉT egykori tiszteletbeli tőzsdetanácsosa mondta - a számokon és chartokon kívül az érzéseknek és a tapasztalatoknak is megvan a maga szerepe. És ez a helyi tőzsdék megmaradását vetíti előre.
