A széles körben elismert TrimTabs elemző intézet alapító-vezérigazgatója szerint egyelőre azonosíthatatlan forrásból származik az a megközelítőleg 600 milliárd dollárnyi tőke, amely a 2009. márciusi mélypontokról az év végéig 58 százalékkal repítette fel a Wall Street-i irányadó mutatókat. A Charles Biderman cége által megfigyelt hagyományos szereplők (vállalkozások, amerikai kisbefektetők, külföldi nagybefektetők, kockázatitőke-alapok és nyugdíjalapok) ugyanis nem hoztak ennyi friss tőkét a piacra, így másvalaki állhat a háttérben - írta a MarketWatch.
A szakember szerint nem alaptalan a feltételezés, hogy a kormányzat nemcsak az autóipart, a lakáspiacot és a bankokat támogatta közvetlenül friss tőkével, hanem a részvénypiacok összeomlásának is ezzel az eszközzel vetett gátat. A tőzsde manipulálására a TrimTabs számításai szerint elegendő lett volna a Fed, illetve a pénzügyminisztérium által a Wall Streeten elköltött havi 60-70 milliárd dollár is, ami a TARP-program keretein belül a gazdasági szereplőknek juttatott 700 milliárd dollárhoz képest nem tűnik eget rengetőnek.
Bár Biderman nincs egyedül feltételezésével (2008 novemberében már Nouriel Roubini is előállt hasonló elméletével, miszerint a tőzsdei zuhanás megakadályozása érdekében a Fed akár közvetlen beavatkozásra is kényszerülhet a tőkepiacokon, feltételezését Ben Bernanke erre vonatkozó, 2002-ben ismertetett stratégiájára alapozva), ám nézetei nyilvánosságra hozatalát követően számos piaci elemző sietett cáfolni azokat.
A MarketWatchnak nyilatkozva szakértők elmondták, hogy bár a kormányzatnak nagy szerepe volt a bankrendszer stabilizálásában, ám a tőkepiaci fellendülést elősegítő pénzek a többség véleménye szerint nem közvetlenül, hanem a hagyományos csatornákon találtak vissza a Wall Streetre. Érvelésük alapja az, hogy teljesen normális magatartásnak számít, hogy egy rövid idő alatt rendkívül túladottá vált recessziós medvepiacra nagy erőkkel térnek vissza a befektetők, s állításuk szerint épp ez történt tavaly március óta.
Az Egyesült Államok története során a Biderman által feltételezett beavatkozás nem lenne egyedülálló. Az 1987-es tőzsdekrach után kevesebb mint egy évvel Ronald Reagan létrehozott egy PPT (plunge protection team - zuhanás ellen biztosító csapat) becenévre hallgató testületet, melynek egyértelmű feladata az volt, hogy korlátok között tartsa a részvények további leértékelődését, s összehangolt kormányzati választ adjon a jelenségre. Egy évvel később, 1989-ben a Fed testületének egyik tagja a Wall Street Journalban úgy érvelt, hogy egy válság esetén sokkal kifizetődőbb stratégia lehet, ha a gazdaság egészének tőkével elárasztása helyett a kormányzat irányzottan a határidős tőkepiacra pumpál likviditást, hiszen ezzel elejét veheti a gazdaságösztönzésből származó későbbi inflációs kockázatoknak. 2002-re ez az elképzelés azzal bővült, hogy a Fed a határidős piacok mellett a prompt piacokra is önthet pénzt, hogy ezzel megtámassza az árfolyamokat.
