A két legnagyobb magyar tőzsdei cég 2007-ben több mint 2 milliárd eurónyi hosszú lejáratú kötvényt bocsátott ki, amelyeket akkor túlnyomó részben külföldi intézményi befektetők vásároltak meg. A 2008 őszén kezdődő válság nyomán a stabilnak látszó kezek megremegtek, tömegesen dobták piacra a nagy országkockázatú kibocsátók hosszú papírjait, hihetetlenül alacsony árszinteken. 2008 végén 4 hónap alatt megfeleződtek az árfolyamok, a kötvények hozamszintje a 20 százalékot közelítette - euróban. Ekkor léptek színre a bátrabb hazai befektetők. Először a legnagyobbak, majd fokozatosan a kisebbek is. (Mivel a kereskedési egység e kötvényekből 50-125 ezer euró, érthetően inkább a nagyok játéka.)
A hazai alapkezelők és befektetők közül a kockázatkerülőbbek kedvence a 2016-ban lejáró OTP-kötvény volt, ennek árfolyama a 2008. tavaszi 83-85 százalékról 2009 elejére 50 alá esett, a mélypont 43 százalék volt. A merészebbek a 2049-es lejáratú, de 2016-ban az OTP által visszahívható 5,875 százalékos kuponú kötvényt vették, ennek mélypontja márciusban 22,7 százalék volt. Aki ekkor (a felhalmozott kamattal együtt) 25 ezer eurót kockáztatott, 2016-ig minden novemberben 5875 eurót kasszírozhat, és ha a visszavásárlás névértéken történik, hét év alatt évi 30 százalékos euróhozamot vághat zsebre. A kötvény az év végéig a mélyponthoz képest háromszorosára drágult, jórészt az OTP kitartó visszavásárlásai miatt. Az OTP az 500 milliós pakett csaknem felét visszavásárolta és az év során valószínűleg több mint 30 milliárd forintos nyereséget számolt el a visszavételeken. (Egy 30 százalékos vétel számára - számviteli szempontból - azonnal 70 százalékos, vagyis több mint kétszeres nyerőt jelentett.)
A két részvényre váltható kötvény, az OTP-s Opus és a molos Magnolia árfolyama a részvényekkel együtt mozgott. Amikor az OTP 1250 forint volt a tőzsdén, az átváltható kötvény a névérték 14,5 százalékát érte, igaz, inkább csak 18-20 százalékon lehetett - néhány hét múlva - nagyobb tételben vásárolni. A Magnolia kilengései kisebbek voltak, a mélyponthoz képest azonban itt is két és félszeres a szorzó.
A kötvények az év végére majdnem a válság előtti hozamszintekre álltak be. A hat év múlva lejáró, 5,27 százalékos kötvény hozama van egyedül 10 százalék alatt (9,85), ám ez is vonzó, ráadásul ezt tekintik a leginkább hitelképesnek a bankok. (Ám a piaci érték 60 százalékánál több hitelt nemigen adnak.) Az 5,875-ös a bizonytalanabb lejárat miatt 14,4 százalékos hozamszinten áll, a két átváltható kötvény közül a Magnolia 11, a csupán 3,95 százalékos kamatot fizető Opus pedig 14,8 százalékos hozamszinten mozog. Persze ezek sem bombabiztosak; ha 2016-ig nem váltja őket részvényre a tulajdonosuk, és a kibocsátó sem veszi vissza őket, akkor gyakorlatilag a mindenkori euró-Libor felett 5,5, illetve 3 százalékot fizető örökjáradék-kötvénnyé válnak. (Az Opus alacsonyabb kamata magyarázza a magasabb hozamszintet.) Összességében akik 2009-ben a magyar eurós vállalati kötvényeket választották, a BUX-hoz hasonlóan duplázni tudtak. Idén azonban már be kell érniük a "csak" tisztes hozamokkal.
(A szerző rendelkezik a két cég kötvényeivel.)
