Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Bár sokan nem törődnek az ilyen részletekkel, a kisbefektetők egy része elkezd érdeklődni az alapok működése iránt, és előbb-utóbb felmerül náluk, milyen költségek merülnek fel az alapoknál, ezeknek mi a szerepük a teljesítmény elérésében, érdemes-e ez alapján válogatni közülük. Ám nagy fába vágja a fejszéjét, ha valaki ez alapján szeretne dönteni, mert az alapok kibocsátási tájékoztatóiban számos költségtételt talál, amelyek nincsenek igazán pontosan meghatározva. A legnagyobb tétel általában az alapkezelési díj (többnyire 0,2-2,5 százalék között), emellett a körülbelül tizedannyira rúgó letétkezelési díj is általános. Csakhogy ezeknek sokszor csak a maximálisan lehetséges mértékét közlik, amiből nem derül ki, hogy mekkora is lesz a levonás valójában. Más tényezőket, mint a közzétételek díjai, könyvvizsgálói díjak, bizományosi díjak (brókerjutalékok), szintén nem lehet pontosan előre tudni.
A költségekről az alapok éves, féléves jelentéseikben beszámolnak ugyan, de annak meg az a hiányossága, hogy rendszerint nem a tőke százalékában vannak megadva. Pár éve a PSZÁF összegyűjti ezeket honlapján évente egyszer, és számít egy teljes költség hányados nevű mutatót (TER-mutató), ami tőkearányosan is tartalmazza a ráfordításokat. Ezek segítségével már lehet összehasonlításokat tenni, de csak azonos alapfajták között érdemes. A költségek ugyanis általában nagymértékben függnek attól is, milyen befektetési politikát alkalmaznak; a pénzpiaci alapok kezelése olcsóbb, a kötvényekért többet számítanak fel, a részvény-, ingatlanportfóliókért, származékos alapokért rendszerint még többet.
De sok esetben nem is biztos, hogy a költségek annyira számítanak, lehet, hogy inkább a hozam a lényeg. Például lehet, hogy az egyik alapnál fél százalék a költség, a másiknál egy, de a mögöttes bank fél százalékponttal magasabb kamatot fizet a likviditási alap betéteire, így a végeredmény ugyanaz lesz. Vagy az egyik alapkezelő rendszeresen több nyereséget ér el, mint a másik. Számításba kell venni a számlavezetési, vételi, eladási jutalékokat is, amiket a befektető maga fizet.
