BUX 139301.72 -0,14 %
OTP 45300 0,85 %
Promo app

Töltse le az Economx appot!

Letöltés

A garantált alapok esete a demagógiával

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) hosszú tanulmányt publikált a honlapján a garantált alapok szektoráról, amelyben az ágazat főbb kockázatairól is sok és meglepően őszinte szó esik. Olyanokról is, amelyekről a legtöbb ügyfélnek valószínűleg fogalma sincs.

2009. november 1. vasárnap, 23:00

Google Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!

Olyan kérdéseket is boncolgat a PSZÁF napokban közzétett, a tőkevédett (garantált) alapokról szóló tanulmánya, amelyekre a befektetőknek kevés rálátásuk lehet, ugyanis sem az éves, sem a féléves jelentésekben, sem más dokumentumokban nem szerepel, kik az alapok fő szerződéses partnerei. A szervezet szerint a betétek kifizetésének kockázata talán a legfőbb rizikó a szektorban, hiszen a garantált alapok által elhelyezett betétek szolgálnak egyrészt a tőke megóvására, másrészt az esetleg minimálisan garantált - illetve jobbára csak ígért - hozam kifizetésére. (A garantált alapok rendszerint tőkéjük 80-90 százalékát betétben tartják. Bankgaranciát az esetek nagy többségében nem mellékelnek hozzájuk, ezért használják rájuk újabban inkább a tőkevédett kifejezést.)
Ebből a kockázati szemszögből nem az az elsődleges szempont, hogy abszolút értékben mekkora összegeket helyeztek el bankbetétekben a - rendszerint ugyanazon pénzügyi csoportba tartozó - pénzintézeteknél, hanem az, hogy e betétek összértéke milyen részarányt képvisel a bankok teljes betétállományán belül - írja a PSZÁF. A július 31-re vonatkozó adatok alapján ezek nem magas értékek, az alapok által elhelyezett betétek összbetétállományokon belüli arányai mindössze két pénzintézet esetében haladják meg az öt százalékot, az egyik pénzintézetnél csak minimálisan, míg a másiknál valamivel kilenc százalék felett volt az arány. Ez utóbbi sem minősíthető kiugró értéknek, legalábbis annyira semmiképp sem, hogy a kifizetések teljesítését veszélyeztetné. A másik kockázati tényező, hogy valamelyik bank egyszerűen bedől, amivel a válság kapcsán sokan riogattak, ez azonban egyelőre nem következett be, és nagy valószínűséggel nem is fog - írja a tanulmány.
Egy másik fontos kockázati tényező az opciós partner nemteljesítésének kockázata, azaz ha az opció kiírója lejáratkor nem tud eleget tenni kötelezettségének. (A betéti részen és a levonandó költségeken kívül fennmaradó részt a garantált alapok opciókba fektetik.) A garantált alapok esetében ilyen szempontból a helyzet jelenleg kettős. Az alapok az opciók közel felét ugyanazon opciós partnerrel kötik, de néhány alapkezelőt leszámítva jellemzően három vagy négy partnerrel is szerződnek. A koncentráció foka azonban mind szektorszinten, mind egyedi (alapkezelői) szinten magasnak mondható.
A magas koncentráció magas kockázatot is jelent, azaz ha a legfőbb opciós partner különböző okok miatt nem tudja majd teljesíteni opciós kötelezettségét, akkor ennek negatív hatása minden olyan alapnál jelentkezik, amelyek számára ő írta ki az opciókat. Ezen nagy befektetési bankok valós pénzügyi helyzetébe pedig a PSZÁF szerint végképp nem lehet tisztán belelátni. A válság kirobbanása után jó fél évig rengeteg bank, brókercég és hitelminősítő intézet azt állította, hogy semmilyen hatása nem lesz a subprime-válságnak. Aztán egyszer csak elkezdtek kibukni a veszteségek, gondoljunk csak a Lehman Brothers csődjére, ami megmutatta, hogy a mai tőkepiaci helyzetben már semmi sem biztos, de említhetnénk a UBS-t is - írja a tanulmány.
A továbbra is fennálló banki likviditásszűke és forráshiány miatt valószínűsíthető a garantált alapok további kibocsátása, ezek révén jelentős forrásokat tudnak a bankok bevonni. A kibocsátási aktivitást támogathatja a garantált alapok magas megtérülési szintje, mert ezen alapokon magas költségeket realizálhatnak a pénzügyi csoportok. A "pénzügyi kultúra alacsony szintje", "valamint az erre jól illeszkedő demagóg értékesítési stratégiák" pedig ugyancsak a további kibocsátások irányába hatnak - írja a felügyelet.
Két dolog ugyancsak kedvezhet a szektornak, az egyik a csökkenő kamatszint, a másik, hogy a kormány a jelenlegi tervek alapján a hosszú távú megtakarításokat adókedvezménnyel ösztönözné. (Az úgynevezett tartós befektetések esetében, amennyiben az időtartam három és öt év közötti, az egyébként 20 százalékos adómérték felét kellene megfizetni, öt év után pedig a polgár teljesen mentesülne az adó alól.) Ez nem kizárólag a garantált alapokat érinti, de figyelembe véve ezek átlagosan hároméves futamidejét, ezt a szektort kedvezően érintheti.

Eidenpenz József
Eidenpenz József

Ez is érdekelhet