A tőzsdei árfolyamok jelentősen elszakadtak az elemzők által az egyes társaságok fundamentális teljesítménye alapján számított céláraktól, azaz mintha a befektetők jóval optimistábbak lennének, mint azt a cégek valós teljesítménye indokolná. A rés a 12 havi célárak és a piaci jegyzés között már a válság eleje óta szűkül, ám a folyamat csak a nyáron vált különösen látványossá, miután a piaci kurzus tartósan magasabb lett, mint a várakozások. Bár már a válság kitörésekor megfigyelhettük, hogy az elemzők bizonyos késéssel reagálnak a piaci folyamatokra, ám arra a magyar tőzsde elmúlt tíz évében nem volt példa, hogy az aktuális árfolyamoknál tartósan alacsonyabbak legyenek a célárak.
A vezető részvényeknél a legszembetűnőbb az eltérés az OTP esetében, itt a 19 elemző célárainak átlaga a Bloomberg adatai szerint mindössze 4246 forint, miközben a tőzsdén tegnap 5465 forinton cseréltek gazdát a papírok. (Az aktuális kurzusnál mindössze három cég - igaz, három rendkívül nagy szereplő -, a Deutsche Bank, a Nomura és a JP Morgan határozott meg magasabb 12 havi célárat). Az ajánlások többsége ennek ellenére még vásárlásra buzdít, igaz, a kilenc ilyen javaslattal szemben már hét eladást tanácsoló vélemény áll.
A Mol esetében nem ez az első alkalom, hogy az elemzői célárak elmaradnak a piaci ártól, erre 2006-ban már láttunk példát - igaz, az eltérés közel sem volt olyan nagy, mint jelenleg. A Bloomberg adatbázisában szereplő 14 elemzői célár átlaga ugyanis alig haladja meg a
14 400 forintot, miközben a BÉT-en ennél közel 2 ezer forinttal magasabb árfolyamon cseréltek gazdát tegnap a papírok. A Mol esetében heten vételt, öten pedig eladást javasolnak.
A Richter kivételt jelent, itt a 39 619 forintos célár, ha nem is túl jelentősen, de meghaladja a
38 500 forintos piaci árat. Biztató ráadásul, hogy a legfrissebb elemzések szignifikánsan magasabb célárakat tartalmaznak, mint a régebbiek, a három legutóbbi prognózis már mind 42 ezer forint fölé várja 12 hónapon belül a gyógyszerpapír árfolyamát.
Hasonló folyamatok figyelhetők meg az amerikai tőzsdéken is, az S&P-500 aktuális értéke immár hetek óta meghaladja a friss elemzői prognózisok átlagát. Utoljára erre 2006-ban volt példa, s akkor az index meg sem állt 2007. októberi csúcsáig. Bár a nagybankok stratégái március óta átlagosan 5,8 százalékkal emelték előrejelzéseiket, abban már megoszlik a véleményük, hogy a továbbiakban elég jól teljesít-e az amerikai gazdaság az újabb felfelé módosításokhoz.
A bikapiachívők szerint a március eleje óta tartó 58 százalékos emelkedés folytatódhat, mivel az Egyesült Államok gazdasága folytatja kilábalását a recesszióból. Ezt támaszthatja alá a Bloomberg által megkérdezett közgazdászok 2,9 százalékos harmadik negyedéves GDP-bővülésre vonatkozó prognózisa is. A medvék szerint viszont a 16 éves csúcsra járó munkanélküliség, illetve a lakáspiaci helyzet további romlása miatt a rallyból kifogy majd a szufla. A Barclays és a Goldman Sachs elemzői pedig úgy vélik, már nem is forognak olyan alacsony értékelési szinten a részvények, hiszen az egy évnél régebbi tevékenységből származó profit alapján átlagosan 20-as visszatekintő P/E (árfolyam/egy részvényre jutó nyereség) ráta mellett kereskednek az indexkosár papírjaival. A hitelpiac javulása és a vállalati felvásárlások és egyesülések (M&A) utóbbi időben tapasztalt gyarapodása önmagukban nem lesznek elegendőek a részvényárfolyamok emelkedéséhez - véli Quincy Krosby, az 580 milliárd dollárt kezelő Prudential Financial stratégája. A szakértő szerint a vízválasztó az Alcoa beszámolójával két hét múlva induló gyorsjelentési szezon lesz.
