Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Míg 2007-ben 1,44, addig 2008-ban már csak 1,40 százalékot tett ki a hazai befektetési alapok átlagos költsége, azaz a teljes költség hányados nevű mutató (TER-mutató), amit a PSZÁF tegnap publikált honlapján, mintegy 300 konkrét termékre külön-külön és összesítve is. A mutató lényegében az összes működési költség és az átlagos tőke hányadosa, bele nem számítva néhány olyan forgalmi jellegű, technikai költségelemet, mint az értékpapírok brókerjutaléka vagy ingatlanalapoknál az alap által kifizetett, de a bérlők felé továbbhárított közüzemi díjak. Annak ellenére csökkentek a díjak tavaly, hogy visszaesett az alapokban levő tőke, ugyanakkor tovább nőtt az alapok száma, tehát a méretgazdaságosság elvileg némileg romlott.
Az egyes alapok között azonban, miként egy évvel korábban is, óriási különbségek vannak. A legalacsonyabb díj alig több mint egy ezrelék, a legmagasabb viszont 5,2 százalék felett volt. (Ha például az alapkezelő elért volna 10 százalékos hozamot tavaly, akkor azt a költség 4,8 százalékra mérsékelte volna.) A legmagasabb költségekkel néhány garantált alap, ingatlanalapok és származékos alapok, részvényalapok dolgoztak, a legalacsonyabbal pedig főleg likviditási (betét jellegű) és pénzpiaci alapok, kötvényalapok és egyes alapok alapjai. Az utóbbiaknál persze a mögöttes alapok, amibe fektetnek, már eleve költségesek, így túl sokat nemigen lehetne rájuk terhelni, ennek ellenére itt is találunk elég magasnak tűnő, 3,42 százalékos értéket.
Mivel az 1-2 ezrelékes díjakból az alapkezelő aligha tud megélni, jól látszik, hogy mennyire üzletpolitikai döntés kérdése, mit számol fel az alapnak és mit nem. Divatba jött, hogy sok esetben maximális alapkezelési díjat határoznak csak meg a kezelési szabályzatban, eléggé magasat, és később annyira nyitják ki ezt a pénzcsapot, amennyire éppen jónak látják. Lehet, hogy az egyik alapnál, amelynek hozamát javítani szeretnék, alacsonyabbra, de a másiknál ezt esetleg bőven behozzák.
Ugyanígy a forgalmi (vételi és eladási) jutalékokon, számlavezetési, átutalási, készpénzfelvételi és egyéb díjakon, az egyes konstrukciók által az anyabanknál elhelyezett betétek forgatásának hasznán keresztül is jelentős bevétele származhat a pénzügyi csoportoknak. A költségek számbavétele tehát csak egy nagy kirakós játéknak egyik darabja.
