Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A BUX index keddi 9, szerdai, több mint 14 százalékos emelkedése szemet gyönyörködtető, s kétségtelenül némi megkönnyebbülést jelent a korábbi hatalmas zuhanások, összeomlások után. Hasonlóan a Dow Jones Industrial Average 889 pontos ugrása kedden, amely százalékosan minden idők hatodik legnagyobb rallyja az index történetében. Mindez azt jelentené, hogy vége a krachnak? Amerikában semmiképpen - érvel Mark Hulbert, a marketwatch.com kolumnistája. A vezető index ugyanis a legnagyobb rallykat medvepiacon szokta produkálni, s öt legnagyobb emelkedéséből négy(!) az 1929 és 1932 közötti vészterhes három évben volt. Ekkor az 1929-es csúcshoz képest az 1931-es mélyponton a Dow Jonex index értékének 88 százalékát veszítette el, azaz 1 befektetett dollár két év múlva a mélyponton csak 12 centet ért. S hogy még riasztóbb legyen a kép, egy másik szakértő szerint az S&P-500-as index jelenleg 17 és 18 közötti előretekintő átlagos P/E (árfolyam/nyereség) hányadossal büszkélkedhet, ami a jelenlegi tényleges kamatlábak és likviditási helyzet fényében egyáltalán nem indokolt, így a most 900 pont felett tartózkodó mutató jobb helyen lenne 450 és 500 pont között. Azért nyugi. Nem 1929 van, hanem 2008, lesz egy vaskos recesszió, meg kitarthat a medvepiac is, de nem 30 százalékkal készül esni az amerikai GDP, legalábbis az elemzők jelenlegi becslései szerint. A fák nem az égig nőnek, s az árak sem nulláig esnek.
Itthon úgy tűnik, az amerikai pattogásnál kezd nyugodtabb lenni a helyzet. A 2500 forintos OTP-, 8000 forint körüli Mol-árfolyamba már tényleg nem csak az országcsőd, de valamilyen fajta világvége is be volt már árazva (saját tőke 60 százaléka? 2-es P/E? A cég két év alatt kitermeli saját kapitalizációját? Mi az extrém, ha nem ez? Reméljük a 2800-as OTP célárat nemrég kitaláló elemző egy szobában ül azzal a kollégával, aki három hónapja 250 dolláros olajról publikált előrejelzést). Az extrém árfolyamok kialakulásában esetenként a nagytulajdonosok pozíciólikvidálása, a fedezeti short pozíciók zárása és az egyszerű pánik egyaránt szerepet kapott. Ilyen szinten általában nem az ad el, aki el akar, hanem akinek el kell adnia. Az IMF hatalmas segélycsomagja a jelek szerint egyelőre elkergette a beláthatatlan kockázatokat a forinteszközök környékéről, reméljük tartósan, s ez mindenképpen indokolja a megpattanást. Azonban nagyon óvatosan kell itthon is bánni az ilyen megpattanásokkal. A BUX index az elmúlt 11 évben a tíz legnagyobb százalékos emelkedését válságidőszakokban, általában valamilyen hatalmas zuhanás korrekciójaként mutatta be. Három a távol-keleti válság, öt az orosz válság és annak lecsengése idején volt, s kettőt már hozott a mostani válság, a "credit crunch" is. A legnagyobb emelkedés 1998. szeptember 24-én volt, három nappal a szeptember 21-i, 3775 pontos BUX-mélypont után, amelyet a csúcshoz képesti 58 százalékos esést követően ért el az index (a mostani esés 12 600 alatt ezt már túlszárnyalta). Az index azon az őszön rövid idő leforgása alatt még kétszer újra tesztelte a 4000 pont alatti tartományt, hacsak egy-két napra is. Ráadásul az, hogy ott volt a mélypont, csak utólag derült ki. Úgyhogy nyugodtan örüljünk az emelkedésnek, de azért tartsuk észben, a kockázatok megmaradtak.
