Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Pár hónapnyi bénultság után az elmúlt hetekben lázas munkába kezdtek a pénzpiac megmentése érdekében a világ vezető döntéshozói, a kormányok és a jegybankok korábban elképzelhetetlen mennyiségű pénzt pumpáltak igen rövid idő alatt a gazdaságba. Mit gondol, lehet ennek eredménye, vagy már elkéstek a segítséggel?
- Korábban a döntéshozók mintha valóban nem látták volna a krízis mibenlétét, mintha alulbecsülték volna annak nagyságát. A 30-as évek válságát idéző két héttel ezelőtti tőzsdei összeomlásra mintha fejükhöz kaptak volna, és rádöbbentek, már csak egy lépés a pénzügyi rendszer teljes összeomlása, ezért cselekedni kell, ráadásul valami radikálisat. A megtett intézkedéseknek és a pénzpumpának köszönhetően a rendszer teljes összeomlását szerencsére sikerült elkerülni, de hatalmas károkat szenvedett el a gazdaság, a recesszió vonata pedig már kifutott az állomásról. Az USA, Nagy-Britannia és az EU gazdasága is zsugorodik már. Szerencsére a pénzügyi rendszer teljes összeomlását sikerült elkerülni, nem fenyeget olyan, évtizedekre elhúzódó stagnálás, mint amivel Japán szembesült ingatlanpiacának bedőlése után.
Persze egy pár éves amerikai recesszió elkerülhetetlen, ami igen komoly fájdalmakkal fog járni, és ezt Európa se nagyon úszhatja meg.
- Mit gondol, a válság gyökeresen megváltoztatja a gazdaság világát, vége az általunk eddig ismert kapitalizmusnak, vagy csak apróbb korrekciók lesznek a rendszerben?
- Nem hiszem, hogy vége lenne a kapitalizmusnak, a piacgazdaság továbbra is a legjobb megoldásnak tűnik. De az elmúlt pár év laissez fair modelljének, ami a szabályozás szempontjából már a vadkapitalizmusra emlékeztetett, vége. Úgy vélem, a legkomolyabb változások a piaci felügyelet kapcsán lesznek.
- Mikor indulnak ismét emelkedésnek a tőzsdék? Ha vége a recessziónak, vagy már korábban?
- A tőzsdék általában hat-kilenc hónappal azt megelőzően érik el mélypontjukat, és veszik felfelé az irányt, hogy vége a recessziónak. A piacok ugyanis előre tekintenek, tehát hiába vagyunk még az alagútban, ők már a végén lévő fényre koncentrálnak. A probléma most az, hogy nem tudjuk, meddig tart a recesszió, hisz az még csak épphogy elkezdődött, és nem valószínű, hogy 2009 vége előtt befejeződik, tehát a részvényárfolyamok még egészen sokat tudnak lefelé menni. Ráadásul nem is feltétlenül következik be a felpattanás a recesszió vége előtt, legutóbb például a gazdasági visszaesésnek 2001 novemberében vége volt már, ám az árfolyamok egészen 2003 tavaszáig estek. Tehát én még óvatos lennék a részvénybefektetéssel kapcsolatban, úgy vélem, egészen komolyak még a lefelé mutató kockázatok.
- Mely indikátorok jelzik majd először a válság végét?
- A pénzügyi szféra mutatói közül érdemes figyelnünk, hogy a bankközi kamatok mikor süllyednek a normális szintre. Az is egy jó jel lesz, ha a kamatrések és a CDS-spreadek visszatérnek történelmi átlaguk közelébe. A reálgazdasági mutatók közül szerintem a lakásszektor adatait és azt érdemes figyelnünk, mikor indul ismét növekedésnek a lakossági fogyasztás. Véleményem szerint a fogyasztás legalább a jövő év közepéig csökkenni fog még.
- De az amerikai lakosság fogyasztásbővülése pont a hiteleken alapult. A hitelválság nem teszi teljesen lehetetlenné a bővülést?
- Ez egy komoly veszély. Ha a válság tudata túlzottan eluralkodik az Egyesült Államok lakosságán - márpedig erre reális esély van -, és az még jobban visszafogja az USA GDP-jének több mint 70 százalékát adó fogyasztását, az egy még mélyebb recesszióba vivő spirálhoz vezethet.
- A zuhanó nyersanyagárak nem fenyegetnek a defláció veszélyével? Vagy azok épp a kitörési pontot jelenthetik azáltal, hogy teret adhatnak a jegybankoknak a kamatvágásra?
- Három hónappal ezelőttig még mindenki az infláció, illetve a stagfláció miatt aggódott. Könnyen elképzelhetőnek tartom azonban, hogy hat hónap múlva mindenkinek a defláció miatt fáj majd a feje. Az elmúlt évtized fellendülése következtében - különösen a feltörekvő piacokon - rengeteg új termelőkapacitást állítottak munkába, a termékek azonban a felvevőpiacok zsugorodása és a csökkenő vásárlóerő következtében egyre nehezebben lesznek eladhatóak.
- A feltörekvő piacok megúszhatják a recessziót?
- Most jobb helyzetben vannak a feltörekvő piacok, mint tíz évvel ezelőtt. Akkor pont tőlük indult ki a válság, most azonban a fejlett országokkal van a probléma. Az 1997-es eseményeket követően azonban a feltörekvő országok rendbe rakták pénzügyi rendszerüket, megértették a fiskális szigor fontosságát, ami most kicsit nagyobb stabilitást kölcsönözhet nekik. Természetesen a világgazdasági lassulás alól ők sem vonhatják ki magukat, biztosan nem tudnak majd a korábbi évek ütemében fejlődni. Esetükben azonban a 2-2,5 százalékra mérséklődő növekedés is már kemény landolásnak számít, nem kell nulla alá menni ahhoz, hogy fájdalmasak legyenek a hatások.
- Magyarország épp amiatt retteg, hogy támadás éri gyenge lábakon álló valutáját. Ön szerint egy ilyen esetben lehet esélyünk a sikeres védekezésre?
- A hitelválság minden országot érint, annak hatásai alól senki sem tudja kivonni magát, így Magyarország sem. De ha a befektetők látják az elszántságot és a szándékot a szigorú fiskális politikára, és ha emellett a pénzügyi szereplőknek, ha kell, támaszt nyújtanak, és ha sikerül visszaállítani a bizalmat, akkor elkerülhető az összeomlás. Véleményem szerint sokat javíthat a helyzeten az Európai Központi Bank közbelépése és a magyar jegybank többi intézkedése.
- Mit tanácsolna ezek után, a recesszió alatt miben tartsa az ember a pénzét?
- Nem vagyok pénzügyi tanácsadó, úgy gondolom, még óvatosnak kell lenni. A részvények szerintem még túl kockázatosak, egyelőre nem jött el a vásárlás ideje, a legbiztosabb helyen most rövid lejáratú államkötvényekben van a pénz, lehetőleg országok szerint diverzifikálva. Egyelőre kerülni kell a kockázatot.
