Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Miután Európát is elérte a bankszektor válsága, a tulajdonosok egy része kezdi teljesen átértékelni eddigi magatartását a befektetési alapokkal kapcsolatban és jobban odafigyel a kockázatokra. Az idegességet jelzi, hogy az UniCredit-csoporttal kapcsolatos hírek nyomán például hétfőn két befektetési jegy is limittel, csaknem 15 százalékkal esett a tőzsdén (igaz, ehhez az alacsony likviditás is hozzájárulhatott és kedd délutánra elkeltek az eladó tételek). Nem lenne meglepő az sem, ha a szeptemberi befektetésijegy-eladások jelentős mínuszt mutatnának. Internetes fórumokon az állampapírvétellel, a betétes- és befektetővédelemmel, valamint az alapok valószínűsíthető portfóliójával kapcsolatos információk kerültek előtérbe a korábbi slágertéma, a nemzetközi részvénybefektetések helyett.
Azt, hogy a részvény kockázatos dolog, alighanem eddig is jól tudta mindenki, és az állampapírok nyújtotta biztonsággal kapcsolatban is valószínűleg képben voltak. Eddig azonban sokan összemosták a betét (valamint banki kötvény, jelzáloglevél) és az állampapír közötti különbséget. Az úgynevezett likviditási alapokat, amelyek lényegében betétalapok, például sokan az állampapír-vásárló pénzpiaci alapok alternatívájának tekintették, amihez hozzájárult, hogy az egy jegyre jutó nettó eszközértékük ingadozása a nullához közeli (árfolyamgrafikonjukat mintha vonalzóval húzták volna). Ma viszont már valószínűleg senkinek sem mindegy, hogy alapja kincstárjegyeket tart, vagy bankbetétben, esetleg repóügyletben tartja pénzét.
A szomorú az, hogy aki meg szeretné tudni, mit is tart az alapja, az sem fog tudni pontosan tájékozódni. Az alapok többségénél viszonylag tágan határozzák meg a befektetési korlátokat, na nem mintha pénzpiaci alapba részvényt is vehetnének, de a betét, a repóügylet, a banki és más vállalati kötvény, jelzáloglevél vásárlása sok esetben nem korlátozott, elsősorban azért, hogy rugalmasan reagálhassanak a piaci körülmények változására. Még ha bele is írják a havi, féléves, éves jelentésbe, hogy mennyi betétet tart az alap, akkor sem mindig derül ki, hogy melyik banknál, vagy ha igen - az éves jelentésekből általában kiderül -, akkor több hónapos késéssel. A leggyakoribb, hogy az alapok a saját bankcsoportjuknál helyezik el a betéteiket, de nem mindig, időnként találunk a listán külső pénzintézeteket is, és a kötvény jellegű alapok az egyik legfontosabb vásárlói a jelzálogleveleknek, banki kötvényeknek is.
(A szerző rendelkezik részesedéssel az említett befektetési eszközök egy részében.)
