Az osztalékhozam vonzó, de a szabályozói kockázatról nem szabad megfeledkezni.
Az első félév impozáns eredménynövekedését az Elmű-Émász párosnál pozitívan fogadták a befektetők, de a piac szkeptikus az eredménynövekedés fenntarthatóságát illetően. Sarkadi Szabó Kornél, a Raiffeisen elemzője szerint valóban nem lehet a 2008-as évből messzemenő következtetéseket levonni. Az első félév jó teljesítményéhez a forinterősödés is hozzájárult, mivel az áram beszerzési ára euróban denominált. A tarifák is kedvezően változtak, így az elemző azt várja, hogy ez az év jó lesz az Émásznak, és az Elműnek sem lesz olyan rossz, mint 2007-ben.
Nagyon jelentősnek nevezte azonban Sarkadi Szabó a szabályozói kockázatokat. Az árszabályozás az MVM-privatizáció miatt akár a szokásosnál nagyobb meglepetéseket is tartogathat. Ne felejtsük el, hogy az Émász profitjához jelentős mértékben járul hozzá a kompenzációs alap, amelynek léte vagy nemléte szabályozási kérdés. Összességében az elemző erős 2008-as évre számít, a jó teljesítmény - ha nem is olyan mértékben, mint az elmúlt hat hónapban - a második félévben is fönnmaradhat. Az viszont, hogy a 2009-es év után mekkora lehet az Émász osztaléka, teljesen bizonytalan, mint mondta, ugyanúgy lehet 1300, mint 2400 forint.
Optimistábban ítéli meg a két társaság helyzetét Tabányi Mónika, a Concorde elemzője. Az biztos, hogy az első féléves profitot nem lehet kettővel megszorozni, ám bizakodásra adhat okot, hogy az elmúlt két év anomáliái után ismét a normális nyereségességet biztosítja e cégeknek a szabályozás. Az elmúlt két évben az Émásznak a közüzemi fogyasztókon gyakorlatilag vesztesége keletkezett, csak a disztribúcióból jött a profit. Az eddigi gyakorlatban volt egy közüzemi ár, a szabályozott piac, és volt a szabadpiaci ár.
A feljogosított fogyasztók kimehettek a szabadpiacra, ez privilégium volt egészen 2006-ig, amikor már olcsóbb volt a közüzemi szférán belül áramot venni. Ezért mindenki visszaszivárgott a közüzemhez, viszont annyi kedvezményes áram nem állt rendelkezésre. Így alakult ki az a helyzet, hogy drága áramot az alacsony közüzemi áron kellett adni ezeknek a fogyasztóknak is. Idén viszont a szabályozás korrigálta ezt a visszás helyzetet, és már csak a háromszor 50 amper alatti kisfogyasztók vásárolhatnak a közüzemből.
A nagyobb fogyasztóknak így vissza kellett térniük a szabadpiacra (idén a lakossági emelés tíz százalék, a szabadpiaci viszont 30 százalék körüli volt). Tehát idén a disztribúción ugyanúgy van megtérülés (6 milliárd forint fölötti), és emellett a közüzemen is normális profit képződött, plusz még a szabadpiacon is tudnak nyereséget elérni - magyarázta Tabányi. Ezzel együtt, ha nagyon óvatosak vagyunk, és csak a disztribúció nyereségével számolunk a második félévben, akkor is 10 milliárdos éves profit várható az Émásznál, és az Elműnél is másfélszeres lehet a profit a tavalyihoz képest. Természetesen - amellett hogy most állt helyre az az állapot, hogy mindegyik üzletág nyereséggel tud működni - a szabályozási kockázat mindig benne van a pakliban, ezzel számolni kell, de a hatását előre nem lehet megítélni. A Concorde elemzője az Émásztól azt várja, hogy a tavalyi 1700 forint után 2900 forintos osztalékot fizethet a 2008-as eredményéből.
Az Elmű tavaly 1800 forintot fizetett, de 2500-at is ki tudott volna, ha a nyereség 90 százalékát szétosztja a részvényesek között. Abban a talán egy kicsit valószínűbb esetben, ha a 90 százalékos kifizetés a budapesti szolgáltatónál is visszaáll, az Elmű akár 4000 forintot is képes lenne osztalékként kifizetni. Így összességében az Elmű olcsóbbnak tűnhet a tőzsdén, nem szabad azonban elfelejteni, hogy jelentős az alacsony közkézhányadából adódó likviditási kockázat, és a piac láthatóan fél az osztalék-visszatartás folytatódásától is.
Molnár Gergely