Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Érvek a vásárlás mellett:
A tőkevédett (régebbi kifejezéssel garantált) alapokat úgy hozzák létre, hogy a befektetők tőkéje biztonságban legyen, a tőke vissza nem fizetésének valószínűsége nagyon csekély, mert az ezt biztosító összeget kamatozó befektetésben tartják.
A tőkepiacok emelkedéséből kiveszi a befektető a részét, az esésből viszont (nagyrészt) kimarad.
Gyakran egy minimális - általában 2-3 évre 5-15 százalékos - hozamot is biztosra lehet venni, ezenkívül a mögöttes piacok teljesítményéből százalékos részesedés jár (ennek mértéke a részesedési ráta).
A részesedési ráta néha száz százalék feletti is lehet, ami nagyobb esélyt jelent a nyerésre, mint egy szimpla részvényvásárlás.
Olyan egzotikus, érdekes piacokon, témákban is be lehet általuk fektetni, amelyeken egyébként csak nehezen vagy költségesen érhetünk el (energiahordozók, élelmiszerek, fémek és más nyersanyagok, devizák, távoli földrészek tőzsdéi, osztalékpapírok stb.).
Olyan komplex opciós konstrukciókat, összetett portfóliókat lehet vásárolni általuk, amelyeket egyébként csak nehezen vagy költségesen lehetne összeállítani, és csak bizonyos összeghatár felett érdemes, illetve komolyabb pénzügyi ismeretek szükségesek hozzá. (Gyakori mögöttes téma a konzervatív, kiegyensúlyozott és dinamikus portfólió, illetve a 15-20 egyéni részvényből vagy 2-8-féle indexből összeállított csomagok.)
A maximális hozam határa sokszor - elvileg - csak a csillagos ég.
Érvek a vásárlás ellen:
A tőkevédelem mögött az esetek túlnyomó többségében nem áll bankgarancia, a tőke nagy része bankbetétben van, így bankcsőd esetén elveszhet.
A minimális hozam, ha van, csak a legrosszabb betétek szintjét éri el, tőkénk 2-4 éves hozamainak nagy részét kockáztatnunk kell, ami a futamidő alatt a vagyon 20-50 százalékára is rúghat.
A részesedési ráta gyakran marad 100 százalék alatt, sőt 40-60 százalék közt is előfordul.
A maximális hozamot gyakran korlátozzák, például évi 15-20 százalékban, ami jelentős korlátnak bizonyulhat nagy tőzsdei fellendülés esetén.
A minimális hozam feletti pluszhozamot biztosító opciókat nagy nemzetközi befektetési bankokkal kötik (például JP Morgan, Bear Stearns), amelyek elvileg csődbe mehetnek, ekkor az alap vagyonának egy része elveszhet.
A transzparencián gyakran van mit javítani, a futamidő alatt a befektetőket nem értesítik az alap hozamkilátásairól, nem közlik, kivel kötik az opciós konstrukciókat, a részesedési rátát sokszor csak a jegyzés után határozzák meg és teszik közzé (ha el nem felejtik), a várható hozam számítása egyetemi diplomával is komoly kihívás.
Likviditásuk sokkal rosszabb, mint a nyílt végű alapok többségéé: vagy relatíve magasabbak a forgalmi jutalékok, vagy - zárt végűek esetében - a tőzsdei eladásnál komoly diszkonttal lehet csak értékesíteni őket.
