- Mit érzett, amikor elhangzott a bejelentés?
- Először enyhe döbbenetet, a Brüsszelre való hivatkozás miatt. Egy vezetőnek legyen mersze beismerni, hogy rossz úton járt, ne hivatkozzon harmadik félre. Mellesleg a hírek szerint a döbbenetet Brüsszelben is érezték. Emellett jóleső érzés volt, hogy az új EU-tag Magyarország, illetve annak legnagyobb vállalata be tudta bizonyítani, hogy igaza volt, például a versenyjogi aggályokat illetően, és nem kellett kiszolgáltatni a finomítóját.
- Az OMV nem egy éve kezdte a próbálkozásokat.
- Valóban, és mi már akkor is megvizsgáltuk a lehetőségeket és tudtuk, hogy a versenyjogi szempontok nem engednék. A két szomszéd vár viszonya több mint egy évtizedes múltra tekint vissza. Az OMV-val a 2001-es bejelentés idején - amikor is hirtelen tízszázalékos pakettig jutottak - jól emlékszem, próbáltunk egy úgynevezett szélcsend (standstill) megállapodást kötni, amire szavakban volt ugyan fogadókészség Bécsben, de hét év is kevésnek bizonyult részükről a jogi formába öntéshez. Az OMV-nál végig működött a kettős kommunikáció, nemcsak az utóbbi egy évben.
- Mit jelentett ez a kettős kommunikáció?
- A tavaly nyári első bejelentés is partnerségről, tárgyalásokról szólt, de valójában egy felvásárlási folyamatot kezdtek meg. A Mol igazgatósága ezt érzékelve két dolgot kívánt elérni már tavaly júliusban: színvallásra kényszeríteni az OMV-t - ez azután meg is történt -, illetve a nyilvánossággal, a befektetőkkel, másrészt a politikai döntéshozókkal megértetni, hogy mi forog kockán.
Bár az első pillanattól fogva érveltünk, hogy Brüsszelben nem mehet keresztül a térség három nagy finomítójának egyetlen kézbe való egyesítése, önmagában ezt akkor a befektetők nem hitték volna el nekünk.
- Azért a Mol nemcsak a meggyőzést alkalmazta, hanem százmilliárdokat költött saját részvények vételére is...
- Ez azért nem jött rosszul a részvényeseinknek. Amúgy pedig a sajátrészvény-vásárlási szándékot két nappal az OMV-bejelentés előtt már közzétettük. Azokban a hetekben mintegy ötszázaléknyi saját részvényt vettünk a piacon, aminek a bevonása folyamatban van, és bárki eladhatott, hetekig élt a bejelentett vásárlási szándékunk. Sokszor elhangzott a vád, hogy a Mol-menedzsment a sajátrészvény-vásárlásokat saját pozíciója védelmére használta föl. De ezt az OMV sugallta, hiszen jóval korábban is történtek visszavásárlások - akár amikor a tőzsdén vásároltunk, akár a Slovnaft-menedzsment pakettje esetében - akkor nem merült fel ez a vád.
- Mennyire ment könnyen a politikusok meggyőzése?
- Maguktól is felismerték, hogy az OMV aligha fogja Schwechatot eladni, a két molos finomító közül - Európa két leghatékonyabb finomítójáról van szó - viszont nyilván Pozsonyt tartaná meg, már csak a földrajzi közelség miatt is. Százhalombatta eladása - különösen a potenciális vevőket figyelembe véve - pedig nemzetgazdasági kockázatot is jelenthet, ami pártállástól függetlenül nem volt közömbös a politikusok számára.
- De az OMV tagadta, hogy el akarná adni Százhalombattát.
- Persze, csak épp nemigen tehetett volna mást, ha elindult volna a felvásárlás. Alagútban nem lehet megfordulni. Csak ez 2007 nyarán még messze nem volt ilyen egyértelmű mindenki előtt. Tudatnunk kellett a befektetőkkel, hogy bármilyen vonzónak is tűnhet az akkori árfolyamok mellett az OMV által megcsillantott ár (az a bizonyos 32 ezer forint), annak realizálása gyakorlatilag esélytelen volt.
- Nincs olyan veszély, hogy most válik felvásárlási célponttá ismét a Mol? A két finomító alacsonyabb olajár mellett még vonzóbb is lehet, ráadásul ma jó 40 százalékkal lenne olcsóbb a cégcsoport.
- Egy komoly stratégiai vevő aligha próbálkozna lopakodó felvásárlással. A XXI század elején a világ olajiparában amúgy is egyre inkább visszaszorulnak a "sima" akvizíciók. Ilyen árak mellett pénze szinte minden szereplőnek van. Sokkal fontosabb, hogy ki mennyire hatékonyan tudja működtetni az eszközöket. Ma már partnerségeken alapuló üzleteket kell kötni, amin mindkét fél nyertesnek érzi magát. Ez a jövő útja. És mi ebben nagyon jók vagyunk.
- Az omániakkal és a CEZ-zel kötött megállapodás már ebbe a sorba illeszkedik?
- Feltétlenül, és ez - közvetve - részben az OMV-harc hozadéka. A Mol-menedzsment az utóbbi 14 hónapban sokkal gyorsabban vitt végig különböző, bonyolult tranzakciókat, az egész rendszerünk felpörgött. Százhalombattán már jó tíz éve akartunk egy erőművet, de a Dunamenti Erőművel eddig csak döcögött a megállapodás. Ha nincs a partnerkeresési kényszer, alighanem lassabban találunk a CEZ-re, de az omániakra is.
- Lehet, hogy az Oman Oil Company akár tíz százalék feletti nagyrészvényesként is szerepet játszik a Mol jövőjében?
- Ennek sok egyéb mellett most még a tízszázalékos szavazati korlát is akadálya, amit persze a részvényesek bármikor eltörölhetnek.
- Ez az a korlát, amit az OMV oly sokszor minősített az EU-szabályozástól idegennek.
- De alaptalanul. Az EU-országokban garmadával vannak a szavazati korláttal rendelkező vállalatok, Ausztriában például az OMV kapcsán sokat emlegetett Verbundnál is van - ráadásul 5 százalékos - küszöb. Az, hogy ez a magyar államra nem vonatkozik, talán tényleg nem EU-konform, de ez egyrészt a tulajdoni arányuk miatt most nem okoz problémát, másrészt ha valaki ennek korrigálására terjeszt alapszabály-módosítást a közgyűlés elé, akkor azzal én is együtt szavaznék a 0,1 százalékos részesedésemmel...
- Mi lesz a saját részvények sorsa?
- Már mindkét szóba jöhető megoldást alkalmaztuk: öt százalékot bevontunk, 15-öt pedig stratégiai partnerek, a CEZ és az omániak vettek át. A vállalat mozgásterét csökkentő részvénybevonás ugyan egy menedzser számára kevésbé vonzó, de neki az a dolga, hogy egyensúlyozzon a részvényesek hosszú és rövid távú érdekei - mint a részvénybevonás - között. Az biztos, hogy nem tervezzük a részvények piacra dobását.
- És az OMV sem a saját pakettjét?
- Ezt ők tudják, de egy ilyen lépés aligha lenne megoldás a problémáikra. Nem hiszem, hogy valaha is teljesen kilépnének a Molból.
- Összességében mibe került a csata a Molnak, már a saját részvényekre fordított milliárdok nélkül?
- A jogi, tanácsadói és kommunikációs költségekkel együtt néhány millió euróba. Ám ez nem volt kidobott pénz, a Mol ma sokkal jobb, dinamikusabb vállalat, mint 14 hónappal ezelőtt. A havária jellegű események egy vállalat életében - már ha túléli őket - gyors változásokat indukálnak és energiát szabadítanak föl. Ez történt nálunk is. Most előttem az a kihívás, hogyan tudom fenntartani kollégáimban a tempót...
- Most már nyugodtan hátradőlhetnek?
- Hátradőlésről az elmúlt hetekben sem volt szó - legfeljebb a Szigeten, például a Sex Pistols-koncerten. Lesznek még fordulatok a két szomszéd küzdelmében. Annyi a különbség, hogy az OMV eddig rá volt kényszerítve, hogy transzparens úton járjon, így a meccs a nyilvánosság előtt zajlott, mostantól alighanem újra a színfalak mögött folyatódik.
Almás Andor
Korányi Tamás G.