Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az első félévben a tőkevédett (garantált) alapok voltak az egyetlen olyan alapkategória, amelynek vagyona számottevően, majdnem 10 százalékkal növekedni tudott, a többinél erős zsugorodás vagy jó esetben stagnálás volt megfigyelhető. A köztudottan igencsak kockázatkerülő hazai befektetőknek a jelek szerint ez a befektetési forma pont megfelel, de a tavaly kibontakozott és az idén kiteljesedő tőkepiaci válság ezen a téren sem hozott semmi jót. Az utóbbi egy-másfél évben indult alapok többsége egyelőre nem kecsegtet pluszhozammal a minimális hozam (illetve, ha az nulla, a névérték) felett. Így, ha a tőkepiaci árfolyamok nem javulnak, ez az instrumentum is sokat veszíthet népszerűségéből.
A helyzet megítéléséhez egyfajta nyers képet ad, ha ránézünk az alapok egy jegyre jutó nettó eszközértékére. A 116 darab, forintban kibocsátott garantált befektetési alap majdnem pontosan felének, 57-nek az egy jegyre jutó nettó eszközértéke van a névérték alatt, további 23-é pedig csak minimális, 0-5 százalékos többletet mutat ahhoz képest.
A nettó eszközérték féléves változása is hasonló mondanivalóval bír, fél év alatt a 91, már akkor is működő alapból ugyan csak 37 teljesítménye volt mínuszos, de 64 volt azok száma, amelyek vagy veszteséget, vagy minimális, 2 százalék alatti, a banki kamatokat is alulmúló növekedést produkáltak. A lista elején egyébként főleg olyan sorozatok álltak, amelyek hozama részben vagy egészben árupiaci befektetésektől is függ, a végén pedig olyanok, amelyek nagyrészt vagy kizárólag részvényekbe fektettek, különösen ami a távol-keleti papírokat illeti. De találunk a lista végén is árupiaci portfóliót, ez a szegmens sem viselkedett egységesen. (Ha fél helyett egy évet vizsgálunk, sok alap jobban, sok pedig rosszabbul teljesített, de a kép nem változik érdemben.)
A nettó eszközérték azonban rendszerint egyáltalán nem ad világos képet arról, hogy mekkora kifizetés várható az alaptól, rövidebb távú tényezők ugyanis - az aktuális kamatszínvonal, az opciós piacok volatilitása, a költségek - nagyban befolyásolják a számítást. Erről a témáról az alapok éves, féléves, havi jelentései sem tartalmaznak érdemi információkat, ezért, ha precízebben szeretnénk informálódni arról, hogy az alapok mögöttes portfóliói hogyan állnak, nem ússzuk meg a számolgatást. Amennyiben a még el nem jött értékelési napokra a jelenlegi árfolyamokat helyettesítjük be, de egyébként úgy számolunk, ahogy a kezelési szabályzatban a portfólió értékének számítása le van írva, kaphatunk egy becslést a mögöttes portfólió értékváltozásáról. Ez persze hangsúlyozottan csak becslés, mert az árfolyamok változatlanságát feltételezi, amelyek még rengeteget mozoghatnak a futamidőkből hátralevő körülbelül 1-2,5 év alatt. Másrészt a kifizetendő hozamot még módosítja a részesedési ráta is, illetve belép a minimális hozam (ahol van, ahol pedig nincs, ott a névérték mindenképp jár).
Kiszámoltuk néhány alap mögöttes portfóliójának teljesítményét a mellékelt táblázatban (az alapok nagy száma és a kalkulációk bonyolultsága miatt ez csak részleges, szúrópróbaszerű volt), amiből arra lehet következtetni, hogy ha holnap járna le, akkor számos alap nem fizetne hozamot, illetve csak a minimumot. A mögöttes piacok teljesítménye ugyanis negatív volt eddig, vagy esetleg pozitív, de a minimumhozam szintjét nem éri el. A másik oldalról megközelítve, például egy 20 százalékos mínuszban levő mögöttes portfólió esetén minimum 20 százalékot kellene emelkednie a megfelelő árfolyamoknak, hogy az alap hozamot termeljen.
Ami a konkrét neveket illeti, sok olyan konstrukció van a palettán, amelyek részben vagy egészben távol-keleti részvénypiacokra szakosodtak, ezek pedig az utóbbi fél-háromnegyed év nagy vesztesei voltak. A még korábban, 2006-ban indult MKB Pagoda, Budapest Világválogatott vagy K&H Fix Plusz 11 viszont azóta is meg tudták tartani a futamidő elején elért nyereségek számottevő részét. A többféle kombinált - általában dinamikus, kiegyensúlyozott és konzervatív - portfólióval dolgozó alapokban a pénzpiaci index általában nem tudta igazán ellensúlyozni a részvénypiacok veszteségeit, a korábban sokszor biztonságos kikötőnek lefestett nemzetközi ingatlanpiacok pedig legalább annyit estek, mint a részvénypiacok. Az árupiacok sok esetben pozitív eredményt produkáltak, de nem mindig, a fémeken például egyes időszakokban jó nagyot lehetett bukni.
A legnagyobb portfólió-értékvesztést ebben a számításban az OTP Reál 1 szenvedte el, amelynél kelet-európai irányultságú, ingatlanszektorban működő társaságok részvényeitől függ a hozam. A kosarában találjuk a spanyol Martinsa-Fadesa céget, amely csődeljárás alatt van és részvényeinek kereskedelmét felfüggesztették (jobb híján nulla áron vettük számításba), vagy az Orco, amely november közepe óta euróban számolva elvesztette értékének 75 százalékát. Érdekes még a Budapest Duplatrend esete, amely akkor fizet hozamot, ha a mögöttes kosár szereplői - részvények, fémek, európai ingatlanpiac - átlagosan legalább 4 százalékkal akár esnek, akár emelkednek. Jelenleg a különböző indexek változása annyira kioltja egymást, hogy átlaguk egyik irányban sem éri el ezt a 4 százalékos határt.
(A szerző rendelkezik az említett befektetési eszközök egy részével)
