A magyar befektetők ugyan jellemzően nagyon ritkán terveznek két-három évnél hosszabb időre, ám nem árt időnként visszatekinteni, hogyan járt az, aki mégis így tett. A 33, tíz évvel ezelőtt is működő hazai befektetési alap teljesítménye eléggé jelentős szórást mutat. Néhány részvényalap hozama meghaladta az évi tíz százalékot, a többség azonban évi öt és tíz százalék között maradt. Ami rossz hír, hogy az alapok mintegy harmada nem érte utol az inflációt sem, amelynek átlagos szintjét évi 7,6 százalékra becsülhetjük (ez az 1998-2007-es kerek évek értékeinek számtani átlaga), de még ha az 1998-as év magas, 14,3 százalékos értékét kihagyjuk, akkor is közel hét százalékot kapunk. A legjobban teljesítő részvényalapok a hazai porondon túl más térségbeli országok részvényeiből is vásároltak. Érdekes, hogy volt olyan vegyes alap is, amely számos részvényalapot megszégyenítő, tíz százalék feletti hozamot ért el.
A kötvényalapoknál első pillantásra úgy tűnik, hogy egyik alapkezelő teljesítménye sem volt túl fényes, mert egyiküknek sem sikerült az állampapírindexek túlszárnyalása. Amennyiben azonban belegondolunk, hogy az indexek számolása az intézményi forgalmazók nagy tételes árfolyamjegyzésén alapul, és ilyen árakon az egyszerű földi halandó sohasem jut állampapírhoz, már kedvezőbb a kép, sőt az eredmény is jónak számít. Ezeknél az eszközöknél figyelembe kell venni azt is, hogy a kötvény jellegű alapoknál az évi 0,5-1,5 százalékra tehető működési költségek hatása is élesebben jelentkezik, mint a részvényalapoknál.
Hogyan járt, aki devizában tartotta pénzét, illetve hogyan befolyásolták a devizaárfolyamok az alapok teljesítményét? Tíz éve még nem volt euró, de abból ítélve, hogy a márka, amelyet megközelítőleg kétszeres árfolyamon váltottak később euróra, 121 forintba került (mintegy 242 forintos euró), az európai devizákon tíz év alatt nagy valószínűséggel nem lehetett nyerni. A dollárnál ennél is sokkal rosszabb a helyzet, egy dollár ugyanis akkor 218 forintot ért, ez a dollárért vett befektetések teljesítményét is drasztikusan visszaveti. Valószínűleg jórészt ennek köszönhető, hogy a lista rosszabbik végén két olyan részvényalap áll, amelyek a nemzetközi tőzsdéken voltak aktívak. A devizahatásokon kívül nem árt arra is emlékezni, hogy 1998 nyarán, az orosz válság előtt hossz volt a tőzsdéken, a Dow Jones ipari átlag most csak mintegy 15 százalékkal áll magasabban, mint akkor.
A nyílt végű befektetési alapok száma ma már a kétszázhoz közelít, és nagyon sokat színesedett a portfóliójuk is (van például nyersanyagalap, ázsiai alap, ökoalap és még sok egzotikus termék), így a következő tíz év várhatóan sokkal izgalmasabb lesz. Régi motorosok egyébként emlékeznek még néhány, tíz évvel ezelőtt is már vígan működő alapra, melyek hozama mégsem szerepel az adatbázisban. Lehet, hogy nem véletlenül, talán ezek teljesítménye inkább szerénynek volt mondható akkoriban, mint jónak…
