- Az OTP Banknak ugyan nincsenek kétes jelzáloghitelei, nem is kényszerült óriási leírásokra, árfolyama mégis 11 ezerről 6 ezerig esett egy év alatt. Hogyan reagál a bankszektor világméretű válságára a legnagyobb magyarországi hitelintézet vezetése?
- Az elmúlt évben számos jó nevű nagybanknak voltak komoly veszteségei, ám ez a folyamat az OTP-t semmilyen formában nem érintette. Ezt jelzi, hogy T1 mutatónk stabilan 8 százalék feletti, ám az árfolyamunk mégis ugyanolyan arányban csökkent, mint szektortársainké. Hiába számít az elemzők többsége egyéves távlatban tízezer forintot elérő árfolyamra, a befektetők minket is büntetnek más bankok hibás döntéseiért. Ebben a helyzetben stratégiánk bizonyos súlypontjain érdemes változtatnunk, éppen bizonyos befektetői aggodalmak eloszlatása érdekében.
- Változik a hazai bank szerepe?
- Nem, a magyarországi lakossági fókusz továbbra is kiemelt jelentőségű, a következő egy-két évben is a retail üzletág fogja a csoportszintű nyereség többségét adni. A lakossági szegmensben sikerült megállítanunk a piacvesztést, elsősorban a tavaly év végén bevezetett világhitelnek és az értékesítési aktivitásnak köszönhetően. Bár érték kritikák - kockázati szempontból - ezt a terméket, az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az automatikus fedezetbevonási kényszer révén ezeknek a hiteleknek semmivel nem nagyobb a kockázata, mint a hagyományos devizahiteleknek.
- Ezek szerint némileg változnak a hangsúlyok. Kevesebbre számítanak a külföldiektől?
- Már az első negyedévben a profit 30 százalékát a külföldi érdekeltségek adták, és ha kikerül a konszolidációs körből a Garancia, ez az arány - még újabb akvizíció nélkül is - tovább nő. A várható újabb akvizíciókkal akár már 2009 végére megközelítheti az 50 százalékot. Ám szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy szignifikáns különbségek vannak a térség országai között, még ha a konvergenciafolyamat mindegyikükre jellemző is.
- A jövedelemtermelő képesség eléggé különbözik mondjuk Bulgáriában és Romániában...
- Ez részben a piaci részarányból következik, de a szabályozásbeli különbségek is hatnak a profitra. Horvátországban például adminisztratív úton fogják vissza a portfólió bővülését, de a 2007 végén Bulgáriában bevezetett új tartalékolási szabályok sem kedveznek. Ennek ellenére Bulgáriában tartható a 20 százalékos éves profitnövekedés és jók a számok Horvátországban is.
- Mennyire tudja az OTP Bank hosszú távon finanszírozni a csoporttagok növekedését?
- Eddig ez nem volt probléma, úgy gondoltuk, a nemzetközi pénzpiacról igényeink szerint tudunk forrást bevonni. Tőkehelyzetünk jó, T1 mutatónk a Garancia-vételár befolyása után (a zárás a harmadik negyedév végéig várható) meghaladja a 10 százalékot. A megváltozott helyzetben azonban a korlátlan finanszírozás nem tartható, ezért ki kell jelölni a prioritásokat, ahová az erőforrásokat csoportosítjuk. A stratégiaváltás - a portfóliószemlélet előtérbe kerülése - más oldalról is sürgető. Bár mi nem érzékeltük, de befektetőink egy része felvetette, hogy a kilenc országra megosztott figyelem szétforgácsolhatja a menedzsment erőforrásait. Úgy gondolom, ezek a változások alkalmasak lehetnek arra, hogy ha a befektetők újra egyes bankokat vizsgálnak és nem a szektor egészét, más pénzintézeteknél pozitívabban értékeljék az OTP Bankot.
- Mely bankok számítanak súlyponti befektetésnek?
- Ahol a profitnövekedés kilátásai a legkedvezőbbek. Egyértelműen ide tartozik a bolgár DSK, az ukrán és az orosz bank, ám ide soroljuk a méretében ugyan jóval kisebb, de saját piacán 40 százalékos részesedéssel bíró montenegrói bankunkat is. Az orosz bankot különösen segítenie kell a csoport vezetésének, hogy a négy különböző bankból álló konglomerátum befussa azt a növekedési pályát, amire hivatva van.
- A többieket esetleg értékesítik?
- Nincs eladási kényszer, ám ha részvényesi értéket növelő ajánlatot kapunk, meg lehet fontolni bizonyos nem súlyponti érdekeltségek eladását. Konkrétumokat majd a szeptember közepére tervezett befektetői fórumon mondunk, de az biztos, hogy csak olyan áron értékesítünk leánybankokat, ami jelentős árfolyamnyereséget hoz a vásárláskor értük fizetett árhoz és az eddigi ráfordításainkhoz képest. Ennek tesztelését a szlovák és a szerb leánybankjaink esetében látjuk indokoltnak
- Mire fordítják a várható bevételeket? A szerves növekedés mellett lesznek továbbra is akvizíciók?
- Természetesen vizsgálunk újabb célpontokat, de csak akkor vásárolunk, ha az árazás megfelelő. Oroszországban például elképzelhető, hogy nem - vagy nem csak - bankot veszünk, hanem nagyobb jelzálog-portfóliót. Ennek nagy előnye, hogy már rögtön a vétel után növeli a profitunkat.
- És a kaukázusi tervek? Ha befolyik a Garancia-pénz, sor kerülhet azerbajdzsáni akvizícióra?
- Korai lenne konkrétumokat mondani, de vizsgálunk a térségben bankokat.
- Mennyire érzi reálisnak az OTP Bank idei, a tavalyi 210 milliárdhoz képest 10 százalékos növekedést jelentő, illetve a 2010-es, adó előtti 2 milliárd eurós nyereségcéljait?
- Az első negyedév számai alapján az idei terv reális, és - bár a második negyedév még alig fejeződött be - úgy tűnik, azóta sem látni ezt veszélyeztető folyamatokat. Az utóbbi években inkább a növekedéssel voltunk elfoglalva, most viszont előtérbe kerül a költségcsökkentés is. Ahol szükséges, ezzel javítható a portfólió bővüléséből adódóan kisebb nyereségnövekedési ütem. Ami a sok elemző által szkeptikusan fogadott 2 milliárd eurót illeti, az addigi akvizíciók és az esetleges értékesítések hatása most persze még nem mérhető föl, de amúgy is szerintem ezzel akkor kezdenek igazán foglalkozni az elemzők, ha már ismét öt számjegyű lesz az árfolyam.
- Egyéves távlatban ezt reálisnak érzi?
- Feltétlenül.
Korányi Tamás G.