Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Talán az egyetlen dolog, amiben biztosan egyetértettek a piaci szereplők az MNB által rendezett tegnapi konferencián, hogy az állampapírpiacon az utóbbi 3-6 hónapban rendkívüli volt a helyzet, más megfogalmazásban: állandósult a turbulencia. A likviditás drámaian csökkent, a spreadek (a vételi és eladási ajánlatok közötti árrések) számottevően növekedtek, a hozamok jelentősen emelkedtek. Mindennek nyilván a gazdaság általános állapotára visszavezethető fundamentális, illetve a globális tőkepiacban gyökerező okai is vannak, a jegybank felvetése azonban most arról szólt, hogy a piac kereskedési rendszerében eszközölt változtatások hozzájárulhatnak-e a nagyobb likviditáshoz, a hatékonyabb működéshez.
Amint elhangzott, a nemzetközi szakirodalomban egyáltalán nem egyértelmű annak megítélése, hogy a transzparencia (átláthatóság, információk nyilvánossága) növelése jótékony hatású-e.
Sokan úgy tartják, a kötvénypiac más, mint a részvénypiac, alapvetően intézményeken alapul, amelyek sokszor visszafogottabban kereskednek, ha nincs némi információs előnyük másokkal szemben. Magyarországon például a kötvényárakról a "mezei" befektetők hivatalosan csak a tőzsdei árakból értesülhetnek, amelyek azonban nem piaci szintet tükröznek. (A tőzsdei a teljes forgalomnak csak egy százaléka, az árrés pedig többszörös is lehet.) Azonban javasolják legalább a forgalmi információk utólagos közzétételének javítását.
Az MNB azt is felvetette, hogy nálunk külföldiek nincsenek az elsődleges állampapír-forgalmazók között, pedig más országokban meghatározó a szerepük, ennek okát egy jegybanki tanulmány a túl szigorú bekerülési előírásokban látja. Több jelentős nemzetközi kötvénypiaci szereplő hiányzik a hazai piacról. Az ÁKK jelen lévő vezetői szerint viszont - bár néhány nagyobb új szereplő kétségkívül jól jönne - a piac jórészt hazai, de külföldi tulajdonban lévő bankok kezében van, amelyeknek megvan a saját külföldi ügyfélkörük. Ha ezek az ügyfelek közvetlenül jönnének be a hazai piacra, azt eredményezné, hogy a kisebb elsődleges forgalmazók már nem tudnának eleget tenni a követelményeknek (például megfelelő forgalom), és akkor ők esnének ki. A külföldi szereplők egyébként sem szívesen vállalnak olyan kötelezettségeket, mint amilyen az árjegyzési kényszer.
A tanulmány azon felvetését, hogy a repóműveletek és az értékpapír-kölcsönzés rendszerét fejleszteni kellene, kevésbé vitatták a szereplők, ezen a téren például a számviteli rendszer gátló hatását említették. Felmerült még az aukciós rendszer - egyébként folyamatban lévő - átalakításának ötlete is. A jórészt banki kereskedőkből, elemzőkből álló felszólalók némelyike erősen szkeptikus volt azzal kapcsolatban, hogy adminisztratív reformokkal célt lehet-e érni, érdemes-e azokat erőltetni. Például elhangzott, hogy ha nincs pénz, az ilyen intézkedések sem segítenek; idén, amióta a nyugdíjpénztáraknak kötelező tőkéjük jelentős részét részvénybe fektetni, egy fontos vásárlóerő csappant meg, amelyik pedig korábban fontos stabilizáló szerepet töltött be. Mások szerint amíg a gazdaságpolitika miatt néhány hétnél nem lehet előbbre tervezni, addig hiú ábránd 10-15 éves kötvényekre több vevőt találni. De az ÁKK részéről az is elhangzott, hogy a jelenlegi forgalmazók bizony ellenérdekeltek a rendszer megváltoztatásában. A vita valószínűleg más fórumokon folytatódik majd.
