Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Minden bizonnyal a garantált, illetve újabb elnevezéssel tőkebiztosított alapok voltak a 2007-es év legsikeresebb befektetési termékei, tőkéjük 72 százalékkal, 455 milliárd forintra, darabszámuk 59 százalékkal, 110-re növekedett az év során. Bár közöttük csaknem háromszorosára, 8-ról 21-re nőtt a nyílt végűek száma, túlnyomó többségük ma is zárt végű konstrukció, aminek vannak technikai, hatékonyságbeli okai is, de az alapkezelők elhatározásán is sok múlik. (A nyílt végű alap nem lejáratában különbözik a zárt végűtől, hanem abban, hogy folyamatosan visszaváltható, míg az utóbbiból csak a futamidő végén lehet pénzt kifizetni.)
Az alapok úgy működnek, hogy tőkéjük nagyobb részét - jellemzően 80-90 százalékát is - valamilyen kamatozó befektetésbe (általában bankbetétbe) helyezik el, a fennmaradó részből pedig - a költségek levonása után - opciókat vásárolnak tőzsdeindexekre, részvényekre vagy árupiaci termékekre.
Az opciós ügyleteken keletkező nyereség adja az alap - valamilyen piaci mutatóhoz kötött - hozamának fedezetét. Az opciós ügyleteket pedig valamilyen nagyobb nemzetközi bankkal kötik, amelynek csak nagyobb, forintban legalábbis százmilliós nagyságrendű összegekkel éri meg foglalkozni. Ha az alap nyílt végű, és a befektetők közül néhányan visszaváltják a befektetési jegyeiket, akkor őket ki kell fizetni, amihez a lekötött betét egy részét fel kell mondani és az opciók megfelelő részét is értékesíteni kell. Ha ez nem történik meg, akkor eltolódnának a jól beállított, kiszámított arányok, az alap vagy nem tudná kifizetni befektetőinek, amit eredetileg vállalt, vagy pluszpénze is maradna.
Az opciók, lekötött betétek kis tételű felmondása, eladása ugyanakkor költséges, és a konstrukció menedzselése is "macerásabb", munkaigényesebb, amit valakinek meg kell fizetnie. (Az opciókra például kiírójuk általában árat jegyez, a vételi és eladási árfolyam közötti árréssel, amelyet ilyenkor az alap fizet.) Ezért ha egy garantált alap nyílt végű is, a kiszállás drága, az alapkezelő általában 2 százalék körüli jutalékot számol fel, de előfordul 5 százalék is a piacon. Jellemzően ugyanezt a jutalékot számolják fel a beszálláskor is, ami végső soron ugyanazokat a problémákat veti fel, ugyanazokkal a kiadásokkal jár. Mindezek ellenére, amint az adatokból és alapkezelők elmondásából kiderül, mindig vannak olyanok, akik kiszállnak, mert pénzre van szükségük, és olyan is akad, akit a költségek sem riasztanak vissza a beszállástól. A fluktuáció mindenesetre nem túlzottan nagy, biztosan kisebb, mint a többi nyílt végű alapnál.
A nyílt végű forma ezzel együtt is kedvezőbb kiszállási lehetőséget nyújt azoknak, akik nem tudják kivárni a futamidő végét, mint a zárt végűek értékesítésének kötelező helye, a tőzsde, ahol előfordulhat, hogy a nettó eszközértékhez képest 10 százalékkal is alacsonyabb árat ér el az eladó, és még brókerjutalékot is kell fizetnie. Hogy mégis jóval több a zárt végű alap, mint a nyílt végű, az azért az alapkezelők üzletpolitikáján is múlik. Ha ugyanis könnyebb lehetőséget adnak a befektetőknek a kiszállásra, azok akkor is elvihetik a pénzüket, ha az alap egyszerűen csak rosszul teljesít - mutatott rá egy alappiaci szereplő.
