Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Annak ellenére, hogy tavaly augusztusban és szeptemberben közel 180 milliárd forinttal nőtt a hazai nyílt végű ingatlanalapok tőkéje, ennek csak kis részét költötték el azóta ingatlanra. Amint a négy nagyobb alap havi jelentéseiből kiderül, júliusban csak mintegy 25 milliárd forinttal volt több ingatlan a portfóliójukban, mint szeptember végén, a pluszpénz nagyobb része változatlanul kincstárjegyekben fekszik. (Sőt, a látszatnál is nagyobb része, mert ezenkívül még hiteleket is vettek fel, jellemzően euróban, többek között a kamatkülönbség kihasználása érdekében.) Így az ingatlanok aránya még mindig általában számottevően ötven százalék alatt van, azaz az alapok leginkább "pénzpiaci-ingatlan vegyes alap"-ként funkcionálnak - persze ilyen kategória nincs.
Az ingatlanarány növekedése két esetben, a Raiffeisennél és az Európánál egészben, illetve részben annak köszönhető, hogy az alapok mérete szeptember óta jelentősen visszaesett, konkrétan 124-ről 101, illetve 66-ról 50 milliárd forintra. Ez persze a bent maradó befektetőknek nem feltétlenül rossz, hiszen jó okkal feltételezhetjük azt, hogy az ingatlanok hozama meghaladja az állampapírokét, ezért a zsugorodás tulajdonképpen növeli az alap teljesítményét. Probléma csak akkor keletkezhetne, ha a likvid eszközök elfogytával nem tudnák kifizetni a kilépőket, de ettől még mindegyik alap nagyon messze van.
Az alacsony feltöltöttség nyilván nem tesz túl jót a hozamoknak sem. Amíg a korábbi években a legjobb ingatlanalapok éves hozama 4-6 százalékponttal is felülmúlta a pénzpiaci befektetésekét, addig ez az utóbbi egy évben legfeljebb 1,1 százalékpont volt. A kisebb ingatlanalapok súlya különben elhanyagolható a piacon, és míg feltöltöttségük általában kedvezőbb, hozamuk nem feltétlenül, a listák élén a nagyobbak vannak. (Lásd táblázatunkat a 18. oldal tetején.)
Az ingatlanfeltöltés nehézségének okairól nemegyszer lehet alapkezelői panaszokat hallani. Ezek között szerepel általában az ingatlanpiac főbb szegmenseinek telítettsége, az elérhető bérletidíj-hozamok csökkenése, valamint a kedvezőbb helyzetben levő konkurencia is. A különböző gazdasági társaságok, külföldi alapkezelők ugyanis általában rugalmasabban, lazább jogi szabályozási környezetben tudnak működni, például kft.-be ágyazva gyorsabban, olcsóbban tudnak ingatlanokat adni-venni.
