Tavasszal, a BÉT-közgyűlés közeledtével rendre felröppennek hírek arról, kivel, milyen módon szeretné összeolvasztani a BÉT-et egyik nagytulajdonosa, a Bécsi Értéktőzsde (NAPI Gazdaság, 2005. április 18., 7–8 oldal). Ezúttal a Világgazdaság írt arról – meg nem nevezett bécsi forrásokra hivatkozva –, hogy „bármelyik pillanatban robbanhat a Wiener Börse és a Budapesti Értéktőzsde közötti feszültség... az új vezetés már a BÉT költséghatékony, teljes integrációjában látja a bécsi tőzsde kitörési lehetőségét”. Egyes megfigyelők szerint könnyen elképzelhető, hogy szándékos tesztelésnek szánták az írást, amely jókora hullámokat kavart. Szalay-Berzeviczy Attila, a BÉT elnöke az MTI-nek elmondta: a BÉT továbbra is egy közös kereskedési és elszámolási rendszeren alapuló, az önállóságát megtartó nemzeti tőzsdék szövetségében, valamint a még állami kézben lévő vállalatok mihamarabbi tőzsdei bevezetésében látja a magyar tőkepiac növekedésének zálogát. Az elnök utalt arra, hogy a BÉT-nek kulcsszerepe van mintegy 18 ezer milliárd forintnyi megtakarítás, illetve befektetés Magyarországhoz kötésében, és a magyar tőkepiac szereplői több milliárd forinttal gyarapítják a költségvetést. Michael Buhl, a Wiener Börse vezérigazgatója (aki tavaly váltotta posztján a régiós együttműködés elkötelezettjét, Stefan Zapotockyt) egy osztrák hírügynökségnek adott nyilatkozatában cáfolta a beolvasztás szándékát és hangsúlyozta a BÉT függetlenségének és az egyenlő együttműködésnek a fontosságát.
A magyar blue chipek kibocsátói sem örülnének a teljes integrációnak. A NAPI Gazdaság tegnap délutáni körkérdése nyomán kiderült, hogy az OTP Bank, a legnagyobb kapitalizációjú magyar tőzsdei társaság álláspontja szerint a BÉT-nek független stratégiát kell követnie, amelynek persze része lehet az együttműködés a régió más tőzsdéivel. A Mol – tavaly már kifejtett véleményének megfelelően – reméli, hogy a jövőben sem fog felmerülni az a lehetőség, hogy Budapesten ne kereskedjenek a társaság részvényeivel. A vezető hazai gyógyszergyártó, a Richter is ragaszkodik a BÉT önállóságához, és bízik abban, hogy a következő években a magyar magánbefektetők és nyugdíjalapok számára a korábbinál is kedvezőbb lehetőségek nyílnak a részvénybefektetések számára.
A magyar tőzsde integrációja egyébként jogi okokból sem lenne egyszerű az osztrák konzorcium számára, a „lenyeléshez” igencsak kevés a jelenlegi, 68,5 százalékos részesedése. A BÉT korábbi magántulajdonosainak egyike még 2004 tavaszán egy olyan alapszabály-módosítást javasolt, amely szerint a BÉT székhelyének változtatása, illetve alaptevékenységének átadása más tőzsdének 85 százalékos közgyűlési jóváhagyást igényeljen. Bár azt a javaslatot akkor – egyebek mellett az MNB ellenszavazatával – nem fogadta el a közgyűlés, a 2004. májusi tulajdonosváltozás után maga az osztrák konzorcium terjesztette be és fogadta el újra. (E garanciális szabály elfogadtatásában döntő szerepe volt a tőzsde magyar és osztrák szempontokat mindeddig ellensúlyozni képes tőzsdeelnökének.) Az adott tulajdonosi szerkezet mellett (a 7 százalékkal rendelkező MNB, az együtt több mint 8 százalékkal rendelkező KH–KBC és Concorde brókercégek, valamint az egyenként 2-3 százalékkal rendelkező OTP és MKB mellett e sorok írója is rendelkezik fél százalékkal a BÉT-ben) a kereskedés „puccsszerű” áthelyezése nem több rossz viccnél, persze az is érdekes, hogy a BÉT beolvasztása évről évre rendre felmerül.
Korányi Tamás G.