Miközben a fejlett piacokon a kamatemelés a hossz-spekulánsok számára szitokszónak számít, a hazai terepen az MNB-döntést árnyaltabban ítélik meg a cégek. A bankok számára a magasabb kamatszint – akár bevallják, akár szemérmesebbek – egyértelműen a kamatmarzs szélesítésének lehetőségét jelenti, így a tegnapi 50 bázispont jövőre – ha megmarad – akár egy-két milliárddal is emelheti az OTP jövő évi – más tényezők által persze tépázott – profitját. Az FHB számára viszont a folyamatos emelés a potenciális keresletet szűkítheti, de nem drámai mértékben.
A gyógyszergyártók örülnek is meg nem is a kamatemelésnek. Mind a Richter, mind az Egis jelentős készpénzállománnyal rendelkezik, amelyet állampapírban vagy befektetési alapban kamatoztat, így betétesként kedvezően érinti őket a kamatemelés. Az Egisnek jelenleg 7-8 milliárd forintnyi szabad pénzeszköze van, aminek hozama fél százalékpontos kamatemelkedés esetén éves szinten 35-40 millió forinttal nő.
Exportőrként viszont negatívan érinti őket, amennyiben a kamatemelés erősíti a forintot, így a forintban számolt exportbevételük csökken. Mindazonáltal nem drukkolnak a gyenge forintnak, az ugyanis – mint Marosffy László, az Egis gazdasági vezérigazgató-helyettese lapunknak elmondta – a gazdaság gyenge vagy gyengülő állapotát fejezi ki, s az Egis erős gazdaságban érdekelt. A nemsokára záruló negyedévben egyébként nem lehetett panasz az árfolyamra, a dollár átlagára tegnapig meghaladta a 216 forintot, ami mintegy négy forinttal magasabb, mint az előző két negyedéves érték.
A Magyar Telekom számára egyértelműen hátrányos a hozamemelkedés, mivel a féléves mérlegben mintegy 330 milliárd forintnyi rövid és hosszú lejáratú hitel szerepelt. Ezek jelentős része az anyavállalat által nyújtott devizahitel, amelyet forintra swapoltak, vagyis az árfolyamkockázat közel nulla. A hitelállomány többsége fix kamatozású, így a hozamok 50 bázispontos emelkedése becsléseink szerint akár félmilliárd forint többletköltséget is okozhat a társaságnak. A Molnak viszont szinte kizárólag devizahitelei vannak, így a finanszírozási költségeit nem a magyar kamatszint határozza meg.
Amíg a társaságok eredményére csak kisebb hatással bír, a társaságok értékelését már érezhetőbben rontja az emelkedő kockázatmentes hozam, és természetesen az osztalékpapírok megítélésére is negatív hatással van. (Az elemzők ugyanis magasabb kamatlábbal diszkontálják a jövőben várható pénzáramlásokat.) Amennyiben az alapkamat az elemzői várakozásoknak megfelelően tovább nő az év hátralévő részében, az akár teljesen ki is olthatja az elemzői modellekben a piac egészét tekintve inkább már csak egy számjegyű eredménynövekedés hatását.
Molnár Gergely
Korányi Tamás G.