Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Néhány hónappal vezérigazgatói kinevezése után felvásárolják a céget. Lát összefüggést a két esemény között?
– A társaságot még nem vásárolták fel, csupán egy ajánlattétel történt. Az átvilágítási folyamat kezdetén vagyunk, úgyhogy az ügyet nem szeretném kommentálni. Az április végi közgyűlésen általam bejelentett új stratégia – ebben az európai vállalaton van a hangsúly a közép-európaival szemben, illetve a poliuretánon mint fő termékkörön a többi, commodity termékvonalat megelőzve –, úgy gondolom, jelentős érdeklődést generált külföldön befektetési bankárok, pénzügyi befektetők, intézményi befektetők, és azt hiszem, szakmai befektetők körében is. Szóval, ilyen módon közvetve lehet kapcsolat a két dolog között.
– Mint az igazgatóság tagja, valamelyik tulajdonost képviseli?
– Az igazgatóság nyolc tagjának felét a menedzsment adja, négy külső tag pedig a részvényesek képviselője. Én az előbbihez tartozom. Mint tudja, két nagytulajdonosunk, a Vienna Capital Partners és a Firthlion mintegy 52 százalékát birtokolja a részvényeknek, s ők egy vételi opciós szerződést már aláírtak a Permirával.
– Kinevezése előtt fél évig együtt dolgozott Kovács F. Lászlóval. Sokaknak úgy tűnhet, ő azért vonult vissza, mert még egy tulajdonosváltást már nem akart végigcsinálni.
– Ön is ismeri a BorsodChem történetét. Az utóbbi öt évben nem ez az első érdeklődés a cég iránt. Az én megjelenésem inkább egy határozott stratégiaváltással van összefüggésben, ami láthatóan új érdeklődőket vonz. De ez nem a személyemmel függ össze, Kovács úr is részt vett a stratégia kidolgozásában. Sokkal inkább arról van szó, hogy ő most 64 éves és egy ötéves új beruházási ciklus végén már 70 körül lenne.
– Ön mire számít. Ha új tulajdonos jön, a helyén marad?
– Ahogy említettem, egy átvilágítás kezdetén vagyunk, ami jövő héten indul, hat hétig tart, és aztán még meg kell erősítsék az érdeklődő befektetők, hogy ajánlatot tesznek-e 3000 forinton. Így korai még a posztomról beszélni. Sőt az is elképzelhető, hogy bejön egy másik érdeklődő is a képbe. Másrészt az én számításaim szerint a Permira a BorsodChemet az új stratégiával egy csomagban akarja megvenni. Márpedig ez a menedzsment öt-nyolc éve vezeti a céget, úgyhogy nem látom, miért változtatnának ezen a csapaton.
– Többen is érdeklődtek mostanában a BC iránt?
– Számos befektetési bank hívott minket a Deutsche Banktól a Goldman Sachson át a Merrill Lynchig az új stratégia bejelentése óta. Most felfedezték a BorsodChemben, hogy olyan európai játékos, speciális fókusszal, amely tényleg érdekelheti a befektetőiket. Ez nagy különbség a korábbi állapotokhoz képest.
– Szakmai befektető is jelentkezett?
– El tudnám képzelni, hogy szakmai befektetők is érdeklődnek a BC iránt. De nem olyanok, akik versenytársaink a poliuretánkémiában, sokkal inkább azok, akik most, a BC-n keresztül lépnének be erre a piacra. Csak találgatni lehet, de a Bayer, a BASF vagy a Dow érdeklődése nem várható. Hat évvel ezelőtt hasonló helyzetben voltam az ICI-nál. Nyilvánvaló volt, hogy az ICI ki akar szállni a poliuretánkémiából. Számos spekuláció volt a Shelltől a Dow-n át a BP-ig, hogy ki lehet majd a vásárló, míg aztán a Huntsman vette meg, aki ezzel lépett be erre a területre.
– Összefoglalná, hogy mitől olyan vonzó a BC új stratégiája?
– Egy tavaly készült felmérés szerint a külvilág közép-európai játékosként tekintett a BorsodChemre, miközben a valóság már eddig is más volt, az exportunk több mint 50 százaléka – TDI-nél 60, MDI-nél 75 százalék – európai piacokra irányult. Az elmúlt egy évben sokat vitatkoztunk az igazgatóságban a BC jövőjéről. Néhányan a negyedik-ötödik termékvonal bevezetése mellett érveltek, miközben a cég megmaradt volna közép-európai vállalatként. Az én véleményem más. Már nincs vasfüggöny, ami mögé behúzódhatunk. Az én stratégiám európai vállalattá növekedni, magyar, régiós commodity társaságból speciális kémiára fokuszáló európai társasággá válni, aminek csak a székhelye és legnagyobb termelőegysége van Magyarországon. Ez egy komoly újrapozicionálást jelent.
Ha az egyes üzletágakat tekintjük, a TDI 2001 óta működik, jóval 20 százalék feletti EBITDA marginnal, amivel a leghatékonyabb üzem Európában. Ez a vertikális integrációnak és a mérethatékonyságnak köszönhető. Összes versenytársunk Kínában ruház be, ezalatt mi Európára figyelünk és a legnagyobb TDI-gyártóvá válunk azzal, hogy 2009 közepére felépítjük a jelenlegi 90 ezres mellé a világviszonylatban is jelentős, 160 ezer tonna kapacitású új gyárunkat.
Az MDI szintén nagyon nyereséges, bár nem annyira, mint a TDI, aminek az az oka, hogy a BC üzeme nincs olyan nagy, mint egy-két európai versenytársé, így itt költségek tekintetében az európai középmezőnyben helyezkedünk el. Mindazonáltal az MDI sokkal perspektivikusabb termék, piaca évi 8 százalékkal bővül, és más szereplőknél a margin sokkal magasabb, mint a TDI-é. Ez egyelőre nálunk még fordítva van. Ezért szeretnénk jelentős, 200 ezer tonnás kapacitásbővítést végrehajtani itt, Európában. Van olyan helyzet, amikor az ellenkezőjét kell csinálni, mint amit a versenytársak.
A stratégia harmadik lába a differenciálás, hogy árprémiumot tudjunk elérni. Főleg az MDI-nél van lehetőség olyan komplett rendszerek kínálására, amely jelentősen növeli az értékesítési árat. Egy 2003-ban a felhasználók körében végzett felmérés azt mutatja, hogy a BorsodChemet nagyon hatékony cégnek tartják, viszont nagy a lemaradása a műszaki szolgáltatások terén. Hogy ezt megváltoztassuk, magas hozzáadott értékű poliuretán rendszereket szeretnénk kínálni. Ezt két úton érhetjük el. Organikusan, házon belül találjuk meg és neveljük ki a megfelelő embereket – de ez hosszú időbe telik –, vagy akvirálunk egy rendszerházat, amely már rendelkezik ilyen szaktudással. Ez utóbbi az, amit aktívan vizsgálunk.
A negyedik láb a PVC-üzlet, amelynek a létjogosultságát az indokolja, hogy a klórmolekulát az izocianát- és a PVC-gyártás együttes fenntartásával kétszer tudjuk felhasználni, ami költségelőnyhöz vezet. Ez egyedülálló üzleti modell az egész világon. A PVC-ben tehát fenntartjuk a kapacitásainkat, de a technológiailag szükségesnél nagyobb bővítést nem tervezünk, inkább a magas megtérülést biztosító irányokban bővítünk, nem abban, ami jó esetben hoz 10 százalékot. Összességében a következő öt évben 500-600 millió eurót költünk el a TDI és az MDI-üzemekre, valamint ezt kiszolgáló beruházásokra. A BorsodChem már tavaly elkészült MDI-gyára is saját technológiával készült és a tervezett üzemeink is azzal fognak. A világon csak 7-8 olyan vállalat van, amely izocianátokat tud gyártani saját technológiával.
– Ez azt jelenti, hogy a BC a TDI-nél is saját elfogadott technológiával rendelkezik?
– Igen, megvan a kidolgozott saját technológiánk. A jövő év elején elkezdődik az üzem alapozása, hogy 2009-re kész legyünk. Most megvalósíthatósági tanulmányokat végzünk. Az európai izocianátpiac 2012-re úgy fog kinézni, hogy a BorsodChem lesz a legnagyobb TDI-gyártó és a második legnagyobb izocianát-gyártó a Bayer után és a BASF előtt. Pénzügyi terveink szerint árbevételünket a következő öt évben megduplázzuk, s ezzel párhuzamosan valószínűleg megduplázódik az EBITDA is. A termékszerkezet kedvezőbb lesz, míg eddig a commodity termékek adták az árbevétel kétharmadát, öt év múlva a sokkal jobb nyereséget adó speciális kémia hoz kétharmadot, a commodity pedig egyharmadot.
– A beruházások finanszírozását hitelből tervezik? A Permira nemrég azt nyilatkozta, hogy a felvásárlásra felvett hitel terheiből a BorsodChemnek is jut majd. Bírni fogja ezt a vállalat?
– A jövőben folyamatosan növekszik a működőtőkénk, ami megkönnyíti a finanszírozást. A magyar szabályok szerint 60, a nemzetközi debt to equity számítás szerint 50 százalék alatti az eladósodottságunk. Valószínűleg a Permira is fenntartja majd ezt az eladósodottsági szerkezetet. Hosszú távon egy ilyen típusú cégnél legfeljebb 75 százalék képzelhető el. Persze olyan helyen is dolgoztam, ahol száz százalék fölött volt.
– Szokásos technika, hogy egy felvásárló a célpontra terheli a költségeket?
– A Permira az első öt legnagyobb private equity cég között van. Nem az a „jövünk és visszük a cash-t” típusú befektető, stabil etikai elveik vannak. Emellett nekik is az az érdekük, hogy a beruházásuk megtérüljön.
– De az S&P is leminősítést helyezett kilátásba...
– Nézze, egy private equity alap felvásárolja a céget, öt év alatt csinál belőle egy sokkal értékesebbet, és eladja. Ez csak úgy lehetséges, hogyha nem terheli túl a társaságot.
– Úgy tudjuk, hogy nemcsak a két ismert nagytulajdonos, de a BC-n már korábban is sokat kereső Templeton-alapok is jól járhatnak, ha megvalósul az ajánlat.
– Valóban, a Templeton-alapoknak és még két-három pénzügyi intézményi befektetőnek van 5-6-7 százalékos részesedése. A pontos számot nem tudom, de a Templeton-alapok valóban valahol tíz százalék felett lehetnek.
– Önnek van BorsodChem-részvénye? Részt vesz a menedzsmentopciós programban?
– Nincs BC-részvényem; tudom, hogy a menedzsment néhány tagjának van részvénye, de nem sok. Az opciós program az összes munkavállalóra vonatkozik. A menedzsment csak fizetést, és – ha jól dolgozik – bónuszt kap.
– Hogy érinti a céget a gyenge forint és az energiaár-emelés?
– Az exportunk 98 százaléka euróalapú, de az alapanyagokat is euróban vagy dollárban vásároljuk. Szinte csak a bérköltségünk merül föl forintban. A forintgyengülés így leginkább csak fejfájást okoz a pénzügyi osztályunknak. Úgyhogy remélem, mihamarabb csatlakozunk az euróövezethez.
A BorsodChemmel kapcsolatban egyetlen dolog aggaszt, a magyar kormány energiapolitikája. Magyarországon most drágább az energia, mint számos európai országban. Ez komoly versenyhátrányt jelent, ami az egész magyar ipart tönkreteheti.
