Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Mol-részvények árfolyama tegnap először elérte és azonnal meg is haladta a 25 ezer forintot, s a 25 680 forintos rekord után a zárásra is bőven a 25 ezres szint felett maradt. A szárnyaláshoz első látásra talán elégnek tűnhet a világpiaci olajárak újabb rekordja, a Mol esetében azonban nagy valószínűséggel más fontos és kevésbé fontos tényezők is közrejátszhattak. Az olajárcsúcs – bár az olajrészvények ára a világon általában elég jól együtt mozog a kőolajárakkal – ugyanis egyáltalán nem minden esetben jelentett egyet az olajtársaságok részvényárának rekordjával, erre több példát is lehet találni.
A Mol esetében a kedvező nemzetközi környezet mellé – ami az olajárcsúcs miatt kétségkívül megvan – egy speciális tényező is párosulhatott, ami valószínűleg csak a magyar olajtársaság esetében áll fenn. Ez pedig a nemrégiben több bejelentésre is okot adó sajátrészvény-ügyletekben található meg. A Mol az elmúlt időszakban több lépésben egyébként potenciálisan eladó saját részvényeinek majd’ negyedét vonta ki a piacról, pontosabban nem engedte piacra kerülni. Ehhez nemzetközi kötvényprogramot és banki finanszírozást is felhasznált, úgy tűnik, sikeresen. A végeredmény az, hogy a társaság közel 15 millió darab (az alaptőke mintegy 22 százalékát jelentő) saját részvényét szervezte ki a BNP Paribas-hoz, illetve a Magnolia nevű off-shore cégen keresztül nemzetközi pénzügyi befektetőkhöz úgy, hogy eközben gyakorlatilag teljes mértékben ellenőrzése alatt tarthatja ezen részvények további sorsát, és ezért a részvényesek, azaz a társaság pénzéből csupán kamatot fizet (pontosabban valószínűleg opciós díjat). Hasonlóan szigorú ellenőrzése alatt tart egy másik 10 százalékos, több mint 10 millió 985 ezer darab részvényt jelentő csomagot, amelyet decemberig bármikor lehívhat az ÁPV Rt.-től, amely ennek megfelelően ezt addig biztosan nem is adhatja el másnak. Ráadásul ezt vélhetően nem is bánják az állami vagyonkezelőnél, hiszen tavaly decemberben, amikor a szerződés született, még csupán 21 150 forintos árat kaptak volna a részvényekért. Ez a mostani áremelkedés után, ha most hívnák le az opciót, már mindenképpen jóval több lenne.
Az ÁPV így elégedett lehet. A társaság szempontjából, és ezáltal a részvényesek vagyonából ez magasabb kiadást jelent. Egyelőre azonban úgy tűnik, a részvényeseket nem bántja sem ez a tény, sem a máshová kiszervezett részvények kamatköltsége – különben nyilván esne az árfolyam. Immáron egyedül az opcióval nem érintett és az ÁPV Rt.-nél levő 1,73 százaléknyi részvény lebeg a piac felett, mint olyan pakett, amely esetleg rövid idő elteltével eladóvá válhat (az ÁPV tervei szerint ezt hazai nyilvános értékesítésen adnák el). Ez azonban már olyan kis mennyiség, ami, úgy tűnik, egyáltalán nem zavarja a piacot. Így a Mol-menedzsmentnek az elmúlt időszak történetében nem először sikerült elérnie, hogy gyakorlatilag mindenki elégedett legyen, még ők is, hiszen az árfolyam emelkedésén keresztül az opciós program számukra is egyre nagyobb nyereséget jelent. Más kérdés persze, hogy az elégedettség bármikor az ellenkezőjére fordulhat, ehhez azonban a tőzsdei áraknak kellene először esniük, aminek egyelőre semmi jele.
