Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Március elejétől váltotta a Danubius vezérigazgatói székében a nyugdíjba vonuló Betegh Sándort, aki a privatizáció és a tőzsdei bevezetés óta állt a cég élén. A vezetőváltás jelent-e változást a cégvezetés mikéntjében, a társaság stratégiájában?
– Biztos hogy lesz stílusváltás a cég irányításában, hiszen minden vezető egyénisége rányomja bélyegét az általa vezetett szervezet működésére. Ugyanakkor radikális változások nem várhatóak, nem is lennének logikusak, hiszen én már jó 15 éve részt veszek a szállodalánc irányításában általános vezérigazgató-helyettesként. A folytonosság nagy értéket képvisel, s ha lesznek is változások, azok inkább hangsúlyeltolódások, korrekciók lehetnek. Ráadásul ezek hatása sem azonnal jelentkezik. A váltás, bár jól elő volt készítve, mégis évközben történt, s az idei évre az értékesítés jelentős része már megtörtént. Egyébként radikális változásokat a gazdálkodási környezet megváltozása hozhatna, csoda lenne, ha a cég vezérigazgatójaként erre közvetlenül hathatnék.
– Változások mégis lesznek...
– Az igazgatóság nemrég fogadta el a csoport új stratégiáját. Ennek lényege, hogy a céget az eddigi földrajzi orientáltságú struktúra helyett inkább szolgáltatásközpontú szervezetben működtetjük majd. Ennek megfelelően két brandet különítünk el, újrapozicionálva a szállodai portfóliót. A brandek lényege, hogy a vendég minden szállodában ugyanazt a színvonalú szolgáltatást kapja pénzéért, bármelyik szállodánkba tér be. Az egyik brand, talán a fontosabb, a Danubius Health Spa Resorts lesz. A gyógyszállókat tömörítő brand filozófiájának gerincét továbbra is a házon belüli, komplex gyógyászati szolgáltatások nyújtása adja. A másik a magasabb kategóriájú városi szállodákat tömörítő Danubius Hotels lesz (persze a Danubius-tulajdonú Hilton, Radisson és Best Western nem lép ki az aktuális brandből). Lesz egy „almárka” is, a történelmi jelentőségű épületekben működő szállók a Classic Collectionben kapnak helyet. Az alacsonyabb kategóriájú Beta Hotelsből fokozatosan kivonulunk.
– Milyennek ígérkezik az idei év?
– Várhatóan sok problémával kell szembenéznie a társaságnak, ezek területenként eltérőek. A balatoni szállodák – csoporton belüli súlyukat tekintve a kisebbeknél kezdve – egyelőre a foglaltságcsökkenéssel szembesülnek. A Hotel Helikon történetében először télre bezárt, a Hotel Marinánál pedig ugyan történtek fejlesztések azért, hogy a vendégek részére all inclusive szolgáltatást nyújthassunk, azonban a jelek szerint ez sem elegendő a kellő érdeklődés fenntartásához. A balatoni szállodák problémái nem egyediek, a Balaton idegenforgalmi helyzetének gondjaiból adódnak, a tó körüli infrastrukturális fejlesztések elmaradása az egész térséget hátrányosan érinti. A gyógyszállók esetében kedvezőbb a kép. Tavaly megállt az évek óta tartó foglaltságcsökkenés, amelyet egyrészt a német gazdaság rosszabb helyzete, másrészt a gyógyszállók és wellness-szállók esetében a kapacitások robbanásszerű, néhány év alatt háromszorosára növekedése okozott.
Ez utóbbi ráadásul meglehetősen ésszerűtlenül történt, a Széchenyi-terv keretében sok olyan szálloda épült, beruházás valósult meg, amelyeknek állami támogatás nélkül, normál megtérüléssel számolva nem lenne létjogosultsága. Az új szállók ráadásul új vendégeket – megfelelő értékesítési háttér hiányában – nem hoztak, csak a korábbiaktól vontak el vendégkört. Igaz, eközben a vendégek száma évi 20-25 százalékkal nőtt, így a szektor talán egy kicsit beérte magát.
– Mi a helyzet a városi szállodákkal?
– A vidéki és a fővárosi házak helyzete teljesen eltérő. A vidéki szállodák nehéz helyzetben vannak. Budapest közelsége rányomja bélyegét a győri szálló teljesítményére, Pécsett „gazdaságilag depressziós régió lévén” a fizetőképes réteg hiánya a meghatározó. Ráadásul a fapados légi járatok komoly elszívó erőt képviselnek a buszos turizmussal szemben, a vidéki szállóknak ez sem tesz jót. A fővárosi szállodák ugyanakkor kiválóan szerepeltek tavaly, a nagy kapacitáskihasználtság egyértelműen a fapados légi járatok kedvező hatásait mutatják, itt a foglaltság minimálisan alacsonyabb szinten tartása mellett az átlagárak javítása lenne a cél. Budapesten változatlanul hiányzik egy nagyobb konferenciaközpont, talán ennek támogatása – a többi infrastrukturális beruházással együtt – értelmesebb módja lenne a szektor fellendítésének, mint egyedi szállodák építésébe beszállni.
– A külföldi érdekeltségek közül a cseh Marienbad és a szlovákiai Pöstyén egyaránt jó teljesítményt nyújt, viszont az erdélyi Szovátán megvett komplexum alig javítja a csoport nyereségadatait.
– Valóban, Marienbad kiváló teljesítményt nyújt. Jók a termékek, s Németország földrajzi közelsége is érezhető. Ráadásul a kapacitások folyamatos minőségi javuláson mennek át, s elkészült az első ötcsillagos szálloda is. A szovátai vásárlást hosszabb távon megtérülő befektetésként értékeljük. Annak idején olcsón sikerült megvásárolni egy nagy fejlődés előtt álló területen az értékes ingatlanegyüttest. A három szállóból egyelőre egynél készült el a magas minőséget eredményező fejlesztés, a másik kettőt a belföldi vendégek veszik igénybe alacsonyabb árszínvonalon.
– Várható-e, hogy a korábbi sikeres akvizíciókat követően újabb bevásárlások jönnek?
– A társaság hitelállománya jelenleg kezelhető és folyamatosan nézzük a kínálkozó lehetőségeket. Jól jönne a portfólióba néhány szálloda a környező országok fővárosaiban, szóba jöhetne Prága, akár Bécs is. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy az ilyen szállók üzemeltetése akár franchise-rendszerben talán jobb módja a terjeszkedésnek, s kevésbé tőkeigényes, mint a vásárlás. Erre a megfelelő szervezeti és jogi háttér adott. Ez persze nem azt jelenti, hogy a kedvező árú vételek ne érdekelnék a céget.
– Változhat-e a társaság kommunikációja a befektetők felé, esetleg sor kerülhet-e osztalékfizetésre?
– Nem tapasztaltuk, hogy összefüggés lenne a részvény árfolyamának alakulása és a cég piaccal való kommunikációja mögött. A Danubius tulajdonosi struktúrája, a többségi tulajdonos jelenléte, az alacsony likviditás adottság, s ez rányomja bélyegét a tőzsdei szereplésre. Ugyanakkor a társaság ettől függetlenül többet kíván a jövőben kommunikálni a külvilág felé, s súlyához mérhető szerepet kér a szakmai döntések kialakításánál a szektor sorsával kapcsolatban. Az osztalékfizetés elmaradása mögött évek óta ugyanaz a filozófia húzódik meg, a csoport igyekszik forrásait a folyamatos fejlesztésekre, felújításokra fordítani, így növelve a társaság és a részvényesek vagyonát.
