Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A PSZÁF határozatban állapította meg, hogy a luxemburgi bejegyzésű ING (L) Renta Fund SICAV befektetési alap (a külföldi terminológia szerint változó tőkéjű befektetési társaság) hat különböző részalapjának összesen 14 sorozata megfelel az európai alapokra vonatkozó jogszabályi előírásoknak, így forgalmazhatók Magyarországon. A hat között csupa kötvényjellegű konstrukciót találunk, azon belül viszont széles a skála, különböző európai és amerikai kötvényalapok, egy globális kötvényalap, és ami leginkább érdekesség, az egy, a feltörekvő országok fix kamatozású kötvényeibe fektető részalap (Emerging Market Debt).
Ezzel már a kilencedik alapcsalád érkezik Magyarországra, és számításunk szerint legalább 79-re emelkedik az itthon megvásárolható külföldi alapok száma, ami darabra már meghaladja a hazai nyílt végű alapok mennyiségének felét. Nem számítva a különböző, általában a kisbefektetők és az intézményi befektetők eltérő költségszintjére kihegyezett sorozatok különbségeit. (Vagyis, ahogy a kiskereskedelmi árak magasabbak a nagykereskedelminél, úgy a kisbefektetőknek is magasabb díjakat számolnak fel.) Külföldi alapokat hozott már be a BNP Paribas, a Credit Suisse, az MKB, a K&H, az OTP, a Raiffeisen, az Erste és az IEB is.
Ezek eladási statisztikáiról a pénzügyi csoportok általában pozitívan nyilatkoznak, ám erősen kerülik a számok említését. A túlnyomó többségükben devizában jegyzett alapok most még csak nyilván elsősorban a devizabetéteknek jelentenek konkurenciát, később, az euró hazai bevezetésével vagy legalábbis a kamatszint drasztikus csökkenésével fognak igazán versenyt támasztani a többi megtakarításnak. További nagy kérdés, hogy a forgalmi díjakat mennyire lehet a mérséklethez szokott hazai piaccal elfogadtatni, illetve nálunk engedni belőle – az ING alapjainál például „listaáron” ötszázalékos belépési jutalékot említ az osztrák fondsweb.at rendszere.
