Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A tőkepiaci törvény (Tpt.) múlt heti, januártól hatályba lépő módosítása a befektetési alapok terén is hozott újdonságokat, elsősorban a garantált alapok, az indexalapok és az ingatlanalapok terén. A garantált alapok létrehozásának könnyítését a származtatott alapokra vonatkozó kitételek között kell keresnünk, a törvény ezeknél ugyanis engedélyezi olyan nyílt végű konstrukciók létrehozását, amelyek befektetési jegyeit visszaváltáskor csak 31 napos határidővel számolják el, fizetik ki. (Normál esetben, a többi értékpapíralapnál ez háromnapos, az ingatlanalapoknál pedig 90 napos maximális határidővel lehetséges, bár az utóbbit normál üzletmenet mellett nem alkalmazzák, csak különleges esetekre tartják fent az alapkezelők.) Lehetővé teszi a törvénymódosítás azt is, hogy havonta egyszer fix napon történjen az elszámolás. Ez nagyban megkönnyíti a nyílt végű garantált alapok hazai – eddig eléggé ritka – létrehozását, mert ennél a típusnál nem könnyű a hozam kialakításához használt opciós konstrukciókat értékesíteni, illetve újabbakat kötni. (Hasonló havi elszámolású alapokat a luxemburgi jog alapján a K&H-, illetve KBC-csoport hozott létre az idén.)
Az indexalapoknál engedélyezték, hogy az alapkezelő egyrészt „forgalmazási egységeket” állítson össze a befektetési jegyekből (vagyis megszabja, hogy a forgalmazás csak egy bizonyos számú jegyből álló csomagokkal történhet). Másrészt ezeket kifizetheti természetben is, vagyis egy ilyen egység visszaváltásakor a befektetésijegy-tulajdonos adott számú részvényt kap, és csak kisebb árkülönbözetet fizetnek neki készpénzben. A sok kisebb változtatás egyike, hogy ezentúl az ingatlanalapok – mármint a normál formák, amelyek nem alapok alapjaként működnek – vehetnek majd más ingatlanalapok befektetési jegyeiből, legfeljebb a tőkéjük 20 százalékáig.
